A mágnesszalagon történő számítógépes adatrögzítés úgy a negyvenes évek vége felé kezdett elterjedni, s az ötvenes évekre már teljesen megszokottá vált az akkori IT-szektorban.
Nem valóság, csak regény (bár ki tudja, nem volt-e alapja): Tom Clancy Capitóliumnak repülős könyvében a Saipanon rekedt IT mérnök és helyi házigazdája egy habverőtálból eszkábálnak antannát a pasi szolgálati műholdas telefonjára. Utána töprengenek, hogy OK, a kapcsolatot felvették, de hogy lehetne megakadályozni, hogy a japánok esetleg bemérjék az adás helyét? Végül a házigazda HTB felesége megszólal, hogy ő ki szokta venni az akkut a telefonból, ha teljesen ki akarja kapcsolni... a vendég csak annyit mond, hogy ha esetleg a jövőben szüksége lenne egy ajánlásra a Stanford mérnökkarára, akkor csak hivatkozzon rá.
A vasaló nagyszerű antennaként szolgált kb. 50 éve a tévézéshez. Albérletes egyetemista korunkban a házigazda hagyott egy tévét a lakásban, antenna és persze előfizetés nélkül. A vasalót kapcsoltam megfelelő szögben a készülékhez. Egész jó képet produkált. Úgyhogy megvolt a mindennapi szórakozásunk. Bár jómagam sem akkor, sem most nem szoktam tévét nézni.
Tényleg nagy ötlet. Azért hozzátenném, hogy én brainstroming-on (amit menedzser hív össze kedden 10:30 és 11:00 között) még picit használható ötletet sem hallottam...
Akkor - szerintem - a kérdésfelvetéssel lehetnek problémák. Ez az egyik kulcsmomentuma a brainstormingnak, ami a menedzser/vezető felelőssége: úgy megfogalmazni a megoldandó problémát, hogy az a megfelelő reakciókat váltsa ki a résztvevők agyából...
Az pl. nem brainstorming-felvezetés, hogy "Alacsony a költségvetési támogatás, mit csináljunk?!", miként az sem, hogy "Itt egy ismeretlenes emberölési ügy, ki az elkövető?!".
A brainstormingnak egy érdekes változatát alkalmaztuk tök más környezetben. Egy hosszú hét programpontjait kellett kitalálni, és amelyik idősávra sehogy sem akart ötlet jönni, hogy mit csináljunk, és üresen állt, oda beírtunk valamit, bármit. Biztosan tudtuk, hogy amit beírtunk, az rossz ötlet, de valahogy épp ez indította be a gondolkodásunkat, és segített a megoldáshoz. A rosszat átírni valamiért sokkal egyszerűbb volt, mint a nulláról kitalálni valamit.
Nem valóság, csak regény (bár ki tudja, nem volt-e alapja): Tom Clancy Capitóliumnak repülős könyvében a Saipanon rekedt IT mérnök és helyi házigazdája egy habverőtálból eszkábálnak antannát a pasi szolgálati műholdas telefonjára. Utána töprengenek, hogy OK, a kapcsolatot felvették, de hogy lehetne megakadályozni, hogy a japánok esetleg bemérjék az adás helyét? Végül a házigazda HTB felesége megszólal, hogy ő ki szokta venni az akkut a telefonból, ha teljesen ki akarja kapcsolni... a vendég csak annyit mond, hogy ha esetleg a jövőben szüksége lenne egy ajánlásra a Stanford mérnökkarára, akkor csak hivatkozzon rá.
A vasaló nagyszerű antennaként szolgált kb. 50 éve a tévézéshez. Albérletes egyetemista korunkban a házigazda hagyott egy tévét a lakásban, antenna és persze előfizetés nélkül. A vasalót kapcsoltam megfelelő szögben a készülékhez. Egész jó képet produkált. Úgyhogy megvolt a mindennapi szórakozásunk. Bár jómagam sem akkor, sem most nem szoktam tévét nézni.
Tényleg nagy ötlet. Azért hozzátenném, hogy én brainstroming-on (amit menedzser hív össze kedden 10:30 és 11:00 között) még picit használható ötletet sem hallottam...
Akkor - szerintem - a kérdésfelvetéssel lehetnek problémák. Ez az egyik kulcsmomentuma a brainstormingnak, ami a menedzser/vezető felelőssége: úgy megfogalmazni a megoldandó problémát, hogy az a megfelelő reakciókat váltsa ki a résztvevők agyából...
Az pl. nem brainstorming-felvezetés, hogy "Alacsony a költségvetési támogatás, mit csináljunk?!", miként az sem, hogy "Itt egy ismeretlenes emberölési ügy, ki az elkövető?!".
A brainstormingnak egy érdekes változatát alkalmaztuk tök más környezetben. Egy hosszú hét programpontjait kellett kitalálni, és amelyik idősávra sehogy sem akart ötlet jönni, hogy mit csináljunk, és üresen állt, oda beírtunk valamit, bármit. Biztosan tudtuk, hogy amit beírtunk, az rossz ötlet, de valahogy épp ez indította be a gondolkodásunkat, és segített a megoldáshoz. A rosszat átírni valamiért sokkal egyszerűbb volt, mint a nulláról kitalálni valamit.
Meg kell kérdezni az asszonyt, ő majd megmondja… ;-)
ez de jó sztori! :)