NDK-s határőrkutyák
A belnémet vasfüggöny 1989-es megszűnését követően sok száz NDK-s határőrkutya vált munkanélkülivé. Az állatvédők felhívására a berliniek (főleg a nyugatiak) számos ilyen ebet fogadtak örökbe. Az új gazdik aztán természetesen rendszeresen elvitték sétáltatni az állatokat, s közülük azok, akik a hajdani határvonal közelében laktak, meglepő jelenségre lettek figyelmesek.
A kutyák még hónapokkal a - keletnémetül Antifaschistischer Schutzwall-nak, vagyis Fasisztaellenes Védőfalnak nevezett - ojjektum totális, nyom nélküli lebontása után is furcsán kezdtek viselkedni, amikor séta közben az egykori fal környékére értek: hirtelen felkapták a fejüket, nyüszítettek egyet-kettőt, majd fegyelmezetten és előírásszerűen elkezdtek járőrözni a már csak virtuálisan létező nyomvonal (vagyis államhatár) mentén.
Mert a szolgálat az szolgálat. És a szolgálati ebek ebben nem ismernek tréfát vagy megalkuvást.
Azt hiszem, erre mondják angolul, hogy old habits die hard.
Minden tiszteletem azoké, akik katonakutyát fogadnak örökbe. Láttam Szegeden, hogyan bolondul meg az őrkutya, mert a kutyalelke képtelen felfogni, hogy másfél évente új "gazdája" jön. Úgy tudom, az USA-ban életre szól a párosítás, együtt mennek nyugdíjba.
Korrektebb fordítása a német szónak a létető magyar "antifasiszta" 😊 szó mint a művinek hangzó "fasisztaellenes".
Mint német szakfordító és tolmács gondolom.