Nem hiszem, hogy olvasóimnak be kellene mutatnom a reneszánsz egyik legkiemelkedőbb személyiségét, a dokumentált emberi történelem talán legsokoldalúbb tudósát, Leonardo da Vincit. A botanikától és a csillagászattól kezdve a festészeten és a filozófián keresztül az anatómiáig és a mérnöki tudományokig mindennel is magas színvonalon foglalkozott. Annak, hogy a blogomban külön posztot szentelek neki, az a magyarázata, hogy ez a zseni a hadtudományok terén is maradandót alkotott.
Lássunk néhány példát.
Noha önmagát a béke szószólójának tartotta (például a háborút "pazzia bestialissima"-nak, vagyis a legbestiálisabb őrületnek nevezte), Leonardo már ifjúkora óta vonzódott mindenhez, ami a haditechnikához köthető volt. Mint életműve szinte minden területén, ezen a téren is számos esetben megelőzte a korát. A fennmaradt dokumentumok (írások és rajzok) tanúsága szerint tervezett mechanikus nyílpuskát, helikopterhez hasonlító légi járművet (a spirálkoptert), siklórepülőt, repeszbombát kilövő "aknavetőket", gőzhajtású mozsárágyút (ami harminc kilós szikladarabokat használt lőszerként és hatótávolsága elérte az egy kilométert), de még egy fagerendákkal megerősített és belülről működtetett harckocsit is. Ugyancsak megálmodott hordozható (azaz elemekre bontható, szállítható, majd a helyszínen összeszerelhető) pontonhidakat, amelyek a katonáknak lehetővé tették a kisebb vízfolyásokon történő gyors és biztonságos átkelést. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy erődítmény-építészeti téren is számos fejlesztéssel és újítással rukkolt elő. Csak jelzem, hogy körülbelül ötezer (!) oldalnyi jegyzete maradt az utókorra.
Volt azonban egy kis probléma, ami Leonardo személyiségéhez köthető. Az az igazság, hogy tényleg ontotta magából a kreatív újításokat, de a kitartás nem volt az erőssége. Ezalatt azt értem, hogy általában (rendelésre vagy saját kezdeményezésből) kidolgozta az alapötletet, lerajzolta, elvégezte a mérnöki számításokat, majd vett egy mély levegőt és nekiállt egy új ötletnek. Azaz nem erősködött, nem lobbizott, nem keresett szponzorokat, nem győzködte a megrendelőt, vagyis nem erőltette a dolgot. Tekinthetjük őt egyszemélyes hadiipari konzorciumnak, de valahogy hiányzott belőle a megvalósítási akarat, noha több korabeli csúcsvezető - például két francia király (XII. Lajos és I. Ferenc), Ludovico Sforza és Cesare Borgia - hadmérnöki tanácsadójaként is tevékenykedett. És elég szép fizetésért.
Ha nyomulósabb és makacsabb, talán elérte volna, hogy nem csak néhány, hanem minden találmányához talál megfelelő befektetőket. Ebben az esetben még az sem kizárt, hogy a hadviselés történelmét (és magát a történelem alakulását) is gyökeresen megváltoztatta volna. Bevallom: nem tudom, hogy most hol tartana az emberi civilizáció, ha Leonardo minden haditechnikai terve megvalósul. Lehet, hogy jobb így..? Fene se tudja.
Szóval ha legközelebb megpillantod a Mona Lisát vagy Az utolsó vacsorát, jusson eszedbe, hogy ezeket egy kiváló hadmérnök festette. Aki - csak kuriózumként mondom - mellesleg balkezes és vega volt. A szexuális életét most ne feszegessük, mert egyrészt nem tartozik ránk, másrészt nem egyértelműek az erről szóló infók, harmadrészt meg (akármelyik verzió is igaz) semmi köze a zsenialitásához.
(A képen Leonardo rajzai és feljegyzései alapján elkészített golyószóró-modell. Amúgy a neten - természetesen - rengeteg írott és képi anyag van a témáról. Ajánlom.)
Ha még lobbizott volna, hogy megvalósítsák az ötletet, nem lett volna ideje mindet kigondolni. Élvezte az alkotás. A többi nem érdekelte. Art pour l'art.
LdV - a kornak megfelelően - ajánlotta fel szolgálatait (motivációs levél:). És igen, a 12 pontból az utolsó kettő foglalkozik "csak" festészettel, szobrászattal: https://personalbranding.blog.hu/2011/04/26/leonardo_da_vinci_motivacios_levele
És igen, a képzőművészetben (is) pontosan követhető, ki volt a fizetőképes megrendelő (pld ahhoz h meztelen, hiányos öltözetű ember "megjelenhessen", szükség volt egyházi "keretbe", tematikába illeszteni)