A második világháború távol-keleti hadszínterén, a fülöp-szigeteki csaták során számos esetben előfordult, hogy a japán katonák (kihasználva, hogy a jenkik szemében minden ázsiai egyformának tűnt) filippínóknak adták ki magukat, majd a megfelelő alkalmat kihasználva vagy megszöktek, vagy megtámadták az őket foglyul ejtőket.
Nyelvészként nyilván rögtön elkeztdem keresni az infókat az ukrán-orosz sibboletről. Ki kellett derüljön, hogy abszolút az én témám, mert a szó a паляниця nevű ukrán kenyérféle: ha jól dekódoltam,az ukránok kiejtése [paljanyica], az oroszoké [paljinyica]. Talán majd egyszer megéneklem :)
Az ukránok kiejtése azért nem lehet paljaNYicja, mert az orosszal ellentétben az и nem lágyítja az előtte álló mássalhangzót, inkább az orosz ы- nek felel meg, de azzal sem egyezik meg teljesen. Valószínűleg ez az egyik olyan különbség, amivel egy ukránul nem beszélő oroszt le lehet buktatni. A másik ilyen a többes szám harmadik személyű ragozás. Ez az orosz igék egy részében -ют, az ukránban -ють végű az ugyanolyan ragozási csoportban.
Egyet tudok, oroszul a bányász az шахтер (sahtyor), ukránul meg шахтар (sáhtar). Merthogy ahányszor emlegetik a fociban a "sahtár donyeck"-et, mint olyannak akinek 8 évig tanítottak oroszt (benne a hős szovjet bányászokkal), mindig megüti a fülemet.
Egyszer régen banki ügyet kellett intéznem telefonon ausztrálokkal. Akkor hallottam életemben először ausztrál akcentust... Le kellett tennem a telefont azzal, hogy elnézést rossz a vonal, és térjünk át emailre 😀.
Az oroszok esküsznek, hogy nem tudják kiejteni a "h" hangot. Gexán, gitler, ilyeneket mondanak (a khleb - kenyér szó elején a x - kh az egy másmilyen "h", az torokból ejtett hang).
Az ukránok viszont megbirkóznak a feladattal. Ezért "hohol" azaz gogol a gúnynevük (amúgy kévét, gabonakeresztet is jelent, meg egy kozák hajviseletet, egy tincs a fejtetøn).
Egyetemi tanárom (aki egyik ágról német-USA, a másikról valahonnan Galiciából, tele is van a családneve cz-vel, w-vel, y-al, ehhez képest 30 éve Magyarországon él) mesélte hogy csak Texasban 7 féle akcentus van. És hogy az egyik tesója Texas tök másik felére költözött és kb. 10 év után egy családi esemény során hazalátogatott. Valamit el kellett intézniük, ketten ültek az autóban, a tesó vezetett. Egyszer csak kék fény villan, félrehúzódás, rendőr odajön valami piszlicsáré dolog miatt: nem világító hátsó lámpa, enyhe gyorshajtás, ilyesmi. A tesó sármját bevetve rögtön mondta is a számára már sokszor bejött dumát: Jaj biztos úr, hát ez apróság, egy texasi csak nem büntet meg ezért egy texasit, stb. A rendőr 15 másodpercig hallgatta az akcentusát, majd azonnal írta is a lehető legvaskosabb büntetésről a csekket :D
Az orosz-ukrán párhuzam azért sántít, mert az ukrajnai lakosság, s így a katonák egy nem kis része oroszajkú, és nem is feltétlenül beszél ukránul. Attól, hogy valaki (csak) oroszul beszél, még harcolhat az ukránok oldalán.
Visszafelé működhet: ha valaki nem beszél oroszul, csak ukránul, akkor ő minden bizonnyal az ukrán félen harcol. Ennek eldöntéséhez azonban nem kellenek különösebb trükkök, a két nyelv kellően különbözik egymástól, a hasonló nyelvtan és szókincs mellett éppen kiejtêsben, hangzásban.
De egy elsődleges elhárítási szűrőnek szerintem megteszi.
Amúgy - noha tényleg nem vagyok otthon az orosz vs. ukrán nyelv témakörében - nekem egy kicsit furán hangzik, hogy ezek szerint vannak ukrán (illetve hát ukrajnai) katonák, akik nem beszélnek ukránul, csak oroszul. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kizártnak tartom, de furcsának igen.
egy (soha el ne kezdődjön) ír-angol háborúban is előfordulhatnának olyan ír katonák, akik csak angolul tudnának beszélni (esetleg írül jelenteni a tanárelvtársnak,h senki sem hiányzik ;) )
Persze, ezzel egyetértek, de az ír és az angol nyelv között azért sokkal nagyobb a különbség (de mondhatnánk "szakadék"-ot is), mint az orosz és az ukrán között...
Vagyis ezzel arra próbálok célozni, hogy egy átlagos ír polgár esetében abszolút nem meglepő, hogy írül nem beszél és nem ért, de hogy egy ukrajnai orosz ne beszélne és ne értene egyáltalán ukránul, na ez - legalábbis számomra - már más szituáció. Kábé olyan, mintha egy szerb azt mondaná, hogy ő egy szót se ért horvátul, vagy mintha egy norvég a dán nyelvre mondaná, hogy számára érthetetlen :-)
De nem vagyok nyelvész, szóval csak laikusként találgatok.
Az oroszul nem beszélő ukrán az olyasmi, mint az angolul nem beszélő ír. Nem létezik ilyen. Illetve oroszul nem beszélő ukrán talán létezik MÁR, de aligha idősebb tíz évesnél, nem katonaköteles korú. Csak Nyugat-Ukrajnában vannak ilyenek (ha tényleg vannak), és az ilyen ukránok megszületéséhez nem volt elég a függetlenség, több, mint egy évtized kellett még ahhoz, hogy az ukránok ne tanuljanak oroszul. De orosz nemzetiségűek mindenhol élnek az országban, még Kárpátalján is sokan. Ezt, valamint a médiából is áradó orosz műsorokat figyelembe véve nemigen hiszem, hogy olyan nagyon sok oroszul nem beszélő ukrán lenne. Az orosztudásuk szintje persze megint más kategória. Vannak akik csak értik, de nem beszélik jól.
Hasonló eset (igaz nem Ukrajnában) a belorusz elnök, Alekszandr Lukasenko esete. Mivel (jó okkal) nem éppen népszerű figura, mocskolják, ahol tudják, belekötnek még abba is, hogy az őt beloruszul kérdező újságírók kérdéseire mindig oroszul válaszul. Pedig ennek csak az az oka, hogy az orosz nemzetiségű elnök tökéletesen érti a beloruszt, de beszélni nem tud ezen a nyelven. Megpróbálhatná persze, csak nem akar úgy járni, mint a néhai csehszlovák pártfőtitkár, a szlovák nemzetiségű Gustav Husak, aki Prágában úgy próbált “csehül” beszélni, hogy az anyanyelve valamelyik szavát, mely a cseh nyelvben teljesen eltérő volt, megpróbálta “csehesíteni”. Például a hónapok nevei csehül az ősi szláv nevekből származnak, a szlovák a latin neveket használja. Így az április csehül (ha jól írom) květěň, szlovákul april. Cseh beszélgetőpartnerei között ezt Husak “apřil”-nak mondta. Természetesen az egész ország rajta röhögött, de a csehek mindenképpen. Lukasenko is jobban jár, ha ebbe a folyóba nem lép bele. Ettől persze még diktátor marad, de legalább az orosz nyelvhasználat miatt nem illene belekötni.
Hát olyan szerb sincs, amelyik ne értene horvátul (és fordítva), pedig a másik nyelvet egyik országban se nagyon tanítják már legalább 30 éve :-)
Amúgy az ír-angol párhuzamhoz: amikor Írországban voltam egy tanfolyamon, az egyik oktatóm (Mike) mesélte, hogy az ő nagyszülei nem tudtak angolul, az 1990-es években bekövetkezett halálukig kizárólag írül beszéltek. Amúgy Galway megye nyugati részén egy óceánparti kis faluban éltek. Persze nem tudtam leellenőrizni, de az nekem is feltűnt, hogy Mike természetesen anyanyelvként beszélte az angolt, de az ír földrajzi neveket (városok, megyék neveit) következetesen először az ír nevükön említette, majd hozzátette az angol verziót is. Dublin nála például mindig Atha Cliath volt először, Limerick meg Luimneach :-)
Az ír iskolákban éppen a Galway környéki ír nyelvjárást tanítják, olyan vidékeken is, ahol még mindig beszélik az írt, de annak másik nyelvjárását. Így most tulajdonképpen a Galway környéki nyelvjárás minősül irodalmi nyelvnek.
Egyébként magam is hallottam a 80-as, 90-es évek fordulóján, hogy akkor még mindig élt körülbelül háromezer olyan ír, akik egyáltalán nem tudtak angolul. Nem hiszem, hogy még mindig létezik ilyen.
Nyelvészként nyilván rögtön elkeztdem keresni az infókat az ukrán-orosz sibboletről. Ki kellett derüljön, hogy abszolút az én témám, mert a szó a паляниця nevű ukrán kenyérféle: ha jól dekódoltam,az ukránok kiejtése [paljanyica], az oroszoké [paljinyica]. Talán majd egyszer megéneklem :)
Az ukránok kiejtése azért nem lehet paljaNYicja, mert az orosszal ellentétben az и nem lágyítja az előtte álló mássalhangzót, inkább az orosz ы- nek felel meg, de azzal sem egyezik meg teljesen. Valószínűleg ez az egyik olyan különbség, amivel egy ukránul nem beszélő oroszt le lehet buktatni. A másik ilyen a többes szám harmadik személyű ragozás. Ez az orosz igék egy részében -ют, az ukránban -ють végű az ugyanolyan ragozási csoportban.
Egyet tudok, oroszul a bányász az шахтер (sahtyor), ukránul meg шахтар (sáhtar). Merthogy ahányszor emlegetik a fociban a "sahtár donyeck"-et, mint olyannak akinek 8 évig tanítottak oroszt (benne a hős szovjet bányászokkal), mindig megüti a fülemet.
Egyszer régen banki ügyet kellett intéznem telefonon ausztrálokkal. Akkor hallottam életemben először ausztrál akcentust... Le kellett tennem a telefont azzal, hogy elnézést rossz a vonal, és térjünk át emailre 😀.
Az oroszok esküsznek, hogy nem tudják kiejteni a "h" hangot. Gexán, gitler, ilyeneket mondanak (a khleb - kenyér szó elején a x - kh az egy másmilyen "h", az torokból ejtett hang).
Az ukránok viszont megbirkóznak a feladattal. Ezért "hohol" azaz gogol a gúnynevük (amúgy kévét, gabonakeresztet is jelent, meg egy kozák hajviseletet, egy tincs a fejtetøn).
Ukrán munkatársnønk Olha és nem Olga.
Ügyes :)
Kezdjük azzal: MELYIK amerikai angol a sok közül? :D
Jogos... És akkor a kanadaiakról nem is beszéltünk, az írekről és a skótokról meg pláne :-)
Egyetemi tanárom (aki egyik ágról német-USA, a másikról valahonnan Galiciából, tele is van a családneve cz-vel, w-vel, y-al, ehhez képest 30 éve Magyarországon él) mesélte hogy csak Texasban 7 féle akcentus van. És hogy az egyik tesója Texas tök másik felére költözött és kb. 10 év után egy családi esemény során hazalátogatott. Valamit el kellett intézniük, ketten ültek az autóban, a tesó vezetett. Egyszer csak kék fény villan, félrehúzódás, rendőr odajön valami piszlicsáré dolog miatt: nem világító hátsó lámpa, enyhe gyorshajtás, ilyesmi. A tesó sármját bevetve rögtön mondta is a számára már sokszor bejött dumát: Jaj biztos úr, hát ez apróság, egy texasi csak nem büntet meg ezért egy texasit, stb. A rendőr 15 másodpercig hallgatta az akcentusát, majd azonnal írta is a lehető legvaskosabb büntetésről a csekket :D
A Moldovai Köztársaságban néha még azt is kiszúrják az akcentus alapján, hogy valaki a romániai Moldovából jött, hát még egy temesvárit :-)
Ott is voltam egyszer "különleges kommunikációs tréningen", majd talán arról is írok a nosztalgia-sorozatomban...
Az orosz-ukrán párhuzam azért sántít, mert az ukrajnai lakosság, s így a katonák egy nem kis része oroszajkú, és nem is feltétlenül beszél ukránul. Attól, hogy valaki (csak) oroszul beszél, még harcolhat az ukránok oldalán.
Visszafelé működhet: ha valaki nem beszél oroszul, csak ukránul, akkor ő minden bizonnyal az ukrán félen harcol. Ennek eldöntéséhez azonban nem kellenek különösebb trükkök, a két nyelv kellően különbözik egymástól, a hasonló nyelvtan és szókincs mellett éppen kiejtêsben, hangzásban.
De egy elsődleges elhárítási szűrőnek szerintem megteszi.
Amúgy - noha tényleg nem vagyok otthon az orosz vs. ukrán nyelv témakörében - nekem egy kicsit furán hangzik, hogy ezek szerint vannak ukrán (illetve hát ukrajnai) katonák, akik nem beszélnek ukránul, csak oroszul. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kizártnak tartom, de furcsának igen.
Pedig a legóvatosabb becslések szerint is legalább tízmillió csak oroszul beszélő ember élt az országban a háború előtt.
egy (soha el ne kezdődjön) ír-angol háborúban is előfordulhatnának olyan ír katonák, akik csak angolul tudnának beszélni (esetleg írül jelenteni a tanárelvtársnak,h senki sem hiányzik ;) )
Persze, ezzel egyetértek, de az ír és az angol nyelv között azért sokkal nagyobb a különbség (de mondhatnánk "szakadék"-ot is), mint az orosz és az ukrán között...
Vagyis ezzel arra próbálok célozni, hogy egy átlagos ír polgár esetében abszolút nem meglepő, hogy írül nem beszél és nem ért, de hogy egy ukrajnai orosz ne beszélne és ne értene egyáltalán ukránul, na ez - legalábbis számomra - már más szituáció. Kábé olyan, mintha egy szerb azt mondaná, hogy ő egy szót se ért horvátul, vagy mintha egy norvég a dán nyelvre mondaná, hogy számára érthetetlen :-)
De nem vagyok nyelvész, szóval csak laikusként találgatok.
hopsz, látom, volt már ír-angol komment...
Az oroszul nem beszélő ukrán az olyasmi, mint az angolul nem beszélő ír. Nem létezik ilyen. Illetve oroszul nem beszélő ukrán talán létezik MÁR, de aligha idősebb tíz évesnél, nem katonaköteles korú. Csak Nyugat-Ukrajnában vannak ilyenek (ha tényleg vannak), és az ilyen ukránok megszületéséhez nem volt elég a függetlenség, több, mint egy évtized kellett még ahhoz, hogy az ukránok ne tanuljanak oroszul. De orosz nemzetiségűek mindenhol élnek az országban, még Kárpátalján is sokan. Ezt, valamint a médiából is áradó orosz műsorokat figyelembe véve nemigen hiszem, hogy olyan nagyon sok oroszul nem beszélő ukrán lenne. Az orosztudásuk szintje persze megint más kategória. Vannak akik csak értik, de nem beszélik jól.
Hasonló eset (igaz nem Ukrajnában) a belorusz elnök, Alekszandr Lukasenko esete. Mivel (jó okkal) nem éppen népszerű figura, mocskolják, ahol tudják, belekötnek még abba is, hogy az őt beloruszul kérdező újságírók kérdéseire mindig oroszul válaszul. Pedig ennek csak az az oka, hogy az orosz nemzetiségű elnök tökéletesen érti a beloruszt, de beszélni nem tud ezen a nyelven. Megpróbálhatná persze, csak nem akar úgy járni, mint a néhai csehszlovák pártfőtitkár, a szlovák nemzetiségű Gustav Husak, aki Prágában úgy próbált “csehül” beszélni, hogy az anyanyelve valamelyik szavát, mely a cseh nyelvben teljesen eltérő volt, megpróbálta “csehesíteni”. Például a hónapok nevei csehül az ősi szláv nevekből származnak, a szlovák a latin neveket használja. Így az április csehül (ha jól írom) květěň, szlovákul april. Cseh beszélgetőpartnerei között ezt Husak “apřil”-nak mondta. Természetesen az egész ország rajta röhögött, de a csehek mindenképpen. Lukasenko is jobban jár, ha ebbe a folyóba nem lép bele. Ettől persze még diktátor marad, de legalább az orosz nyelvhasználat miatt nem illene belekötni.
Hát olyan szerb sincs, amelyik ne értene horvátul (és fordítva), pedig a másik nyelvet egyik országban se nagyon tanítják már legalább 30 éve :-)
Amúgy az ír-angol párhuzamhoz: amikor Írországban voltam egy tanfolyamon, az egyik oktatóm (Mike) mesélte, hogy az ő nagyszülei nem tudtak angolul, az 1990-es években bekövetkezett halálukig kizárólag írül beszéltek. Amúgy Galway megye nyugati részén egy óceánparti kis faluban éltek. Persze nem tudtam leellenőrizni, de az nekem is feltűnt, hogy Mike természetesen anyanyelvként beszélte az angolt, de az ír földrajzi neveket (városok, megyék neveit) következetesen először az ír nevükön említette, majd hozzátette az angol verziót is. Dublin nála például mindig Atha Cliath volt először, Limerick meg Luimneach :-)
Az ír iskolákban éppen a Galway környéki ír nyelvjárást tanítják, olyan vidékeken is, ahol még mindig beszélik az írt, de annak másik nyelvjárását. Így most tulajdonképpen a Galway környéki nyelvjárás minősül irodalmi nyelvnek.
Egyébként magam is hallottam a 80-as, 90-es évek fordulóján, hogy akkor még mindig élt körülbelül háromezer olyan ír, akik egyáltalán nem tudtak angolul. Nem hiszem, hogy még mindig létezik ilyen.