Két Napóleon-tévhit

Az elmúlt évezredekben minden jelentős politikus és hadvezér esetében megtörtént, hogy ellenfelei/ellenségei konteókkal és dezinformációkkal próbálták rontani hírnevét. Számos olyan esetet feljegyzett a történelem, amikor utólag derült ki, hogy a rémhírterjesztés szándékos bomlasztási akció része volt.

Ma két hasonló olyan történetet tisztázok, amelyek Európa történelmének egyik legnagyobb politikai és katonai vezetőjéhez, Napóleonhoz kötődnek. Az engem ismerők jól tudják, hogy nagy rajongója vagyok és amikor Párizsba látogatok, MINDIG elmegyek az Invalidusok Dómjába. Lemegyek az alsó szintre, megállok a Napóleon földi maradványait tartalmazó, a Vogézekben bányászott zöld gránittalapzaton álló, karéliai vörös kvarcitból készült szarkofág előtt. Fejet hajtok és eltöprengek az élet és a halál, a siker és a kudarc, a múlandóság és az öröklét nagy kérdésein. És gondolatban gyújtok egy gyertyát minden idők egyik legnagyobb államférfiának emlékére.

De hagyjuk az érzelgősséget és térjünk vissza a tényekhez.

1.) Moszkva felgyújtása

1812. szeptember 14-én a déli órákban a Grande Armée (Napóleon hadserege) elfoglalta Moszkvát. Az oroszok önvédelemből (az általuk roppant kedvelt és gyakran alkalmazott "felperzselt föld" taktikáját követve) felgyújtották a saját fővárosukat [lásd a poszt utolsó bekezdését!], méghozzá Fjodor Rosztopcsin katonai kormányzó parancsára. Az öt napig tartó tűzvészben a moszkvai épületek 70-80%-a (források függvényében változóak a számok) megsemmisült, elsősorban azért, mert ezek főleg fából készültek. Persze a franciák erre nem számítottak. Hamarosan éhínség lépett fel, mert a felégetett épületek között élelmiszertárolók és magtárak is voltak. Mivel a lakosság zöme már napokkal korábban elhagyta a várost, ez leginkább a Grande Armée-t sújtotta. Ezért pár hét elteltével a franciák kivonultak az elfoglalt Moszkvából. Napóleon - egyfajta búcsúüzenetként - elrendelte ugyan a Kreml és még néhány másik kormányzati épület részleges lerombolását, de Moszkva felgyújtása nem az ő ötlete volt, hiába próbálta ezt a nyakába varrni utólag I. Sándor cár és kormányzata.

Aztán amikor az oroszok felelőssége a tűzvészben történelmileg is bizonyítottá vált, elkezdték azt a narratívát nyomatni, mely szerint a moszkvaiak olyan hazafiak voltak, hogy a saját házaikat gyújtották fel csak azért, hogy az ellenség érdekei ellen cselekedjenek.

2.) A gízai Szfinx orra

A másik, szintén eléggé elterjedt Napóleon-ellenes híresztelés az volt, hogy amikor 1798-ban Egyiptomban járt, utasítást adott a tüzérségének arra, hogy az emblematikus szobrot rongálják meg. A sztori szerint a katonák ágyútűz alá vették a Szfinx fejét és a lövedékek letörték az orrát. Ez már csak azért is hülyeség, mert a francia hódításnak a katonai és geopolitikai célokon kívül tudományos oldala is volt: számos tudós (régész, történész, művelődéskutató) csatlakozott Napóleonhoz, akik az egyiptomi művészet és történelem mindaddig ismeretlen oldalainak feltárásával foglalkoztak.

Hogy nem Napóleon a felelős, azt történelmi tények is bizonyítják. Egy dán egyiptológus és régész (Frederic Louis Norden) hatvanegy évvel Napóleon előtt, vagyis 1737-ben járt Egyiptomban és a hátrahagyott feljegyzéseiből és rajzaiból világosan kiderül, hogy a Szfinxnek már akkor sem volt se orra, se szakálla és fejdísze sem. Norden azt is kiderítette, hogy valószínűleg egy fundamentalista (még konkrétabban: szúfi) arab imám, Muhammad Szajm al-Dahr utasítására 1378-ban rongálták meg a szobor fejét az Egyiptomot elözönlő muszlim katonák, mert az imám fel volt háborodva, hogy az őslakosok Allah helyett hozzá imádkoznak. Úgyhogy pogány bálványnak minősítette és elrendelte a megcsonkítását.

Talán egyeseknek az lehet az érzése, hogy mosdatni akarom Bonapartét. Nem szorul rá, mert nem volt mocskos, de ha úgy adódik, akkor vállalom a bélyeget. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, azt se állítom, hogy soha nem tévedett, de ha a mérleg egyik serpenyőjébe ezeket pakoljuk, a másikba meg azokat, amiket ő (és kormányzása) adott Európának (és ezen keresztül az egész emberi civilizációnak), szerintem nem kérdés, hogy a mérleg melyik oldalra billen. Akit érdekelnének a részletek, a neten számtalan anyagot megtalál, ezeket nem áll szándékomban felsorolni, mert bocs, de ez a poszt nem erről szól. Talán majd egy másik, egyszer…

Utólagos pontosítás: többen jeleztétek, hogy akkoriban nem Moszkva, hanem Szentpétervár volt az oroszok fővárosa. Jogos észrevétel, köszönöm, úgyhogy az erre a részletre vonatkozó szót ne vegyétek figyelembe.