Kard ki kard!

A rugalmasság és az újra való nyitottság nem feltétlenül tartozik a főtisztek (pláne a tábornokok) legjellemzőbb tulajdonságai közé. Mivel egy generális általában az idősebb generáció tagja (kivételek persze mindig voltak, vannak és lesznek), ez a konzervativizmus és ragaszkodásuk a hagyományokhoz bizonyos szempontból érthető is. A képen látható Sir John Commerell altengernagy, a Royal Navy észak-amerikai flottájának (North America and West Indies Fleet) parancsnoka sem arról volt híres, hogy szerette volna a változásokat.

1884-ben járunk, a második ipari forradalom kellős közepén. Commerell éppen zászlóshajóján, a 7500 tonna vízkiszorítású HMS Northampton páncélos cirkálón tartott parancsnoki szemlét, amikor észrevett egy tisztet, aki természetesen egyenruhában volt ugyan, de kard nem volt nála.

Az altengernagy dühösen kérdőre vonta a renitens beosztottját és megkérdezte, hogy ez így hogy. A tiszt feszes vigyázzállásban jelentette, hogy ő a hajó főgépésze, ideje jelentős részét a gépházban tölti, ahol meglehetősen szűkös a hely és a kard komolyan akadályozná a szolgálat ellátásában.

A magyarázatot (magyarázkodást?) hallva Commerell vérnyomása még jobban megnőtt és emelt hangon ezt mondta:

• Mégis ezt hogy képzeli?! Ha az ellenség elfoglalja a fedélzetet és elindul a gépház felé, mégis mivel fogja felvenni velük a harcot, ha nincs magánál kard?!

Megismétlem: 1884-ben történt, amikor az általunk leginkább a kalózfilmekből ismert fedélzetelfoglalási rajtaütések már úgy 40-50 éve kimentek a divatból és a hadihajók gyakorlatilag csak ágyútűzzel harcoltak egymással. A maroklőfegyverekről meg ne is beszéljünk.