Józsué küldetése

Nosztalgia

A Biblia szerint Mózes (az Úr parancsára) az Efraim törzsbéli Józsué vezetésével kiküldött 12 embert, hogy "kémleljék ki Kánaán földjét". Konkrétan a következő műveleti utasítást adta (Mózes IV. könyve, 13. fejezet - Károli fordítás):

"És nézzétek meg a földet, hogy milyen az, és a népet, amely lakozik azon: erős-e az vagy erőtlen, kevés-e az vagy sok? És milyen a föld, amelyen lakozik az: jó-e az vagy hitvány. És milyenek a városok, amelyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-e? És milyen a föld: kövér-e az vagy sovány; van-e abban élő fa vagy nincs? És legyetek bátorságosok és szakasszatok a földnek gyümölcséből!"

Hogy úgy mondjam: komplex feladatot kaptak, ami ötvözi a taktikai és stratégiai hírszerzési célok összefoglalását.

A kommandó elindult és legjobb tudásuk szerint kikémlelték Kánaánt. Mielőtt hazaindultak volna, Eskol völgyében "lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel és ketten vivék azt rúdon".

Visszatértek a bázisra és jelentést tettek. Ennek az volt a lényege, hogy Kánaán tök jó hely: "tejjel és mézzel folyó az és ez annak gyümölcse" - mondták és bemutatták a hatalmas szőlőfürtöt. Hogy mi történt ezután, azt a Bibliából kiolvashatjátok (az Ószövetség minősítési ideje már elég régen leketyegett, az anyag mindenki számára szabadon hozzáférhető).

Ezt a kábé 3500 éves sztorit csak azért meséltem el, mert Izrael polgári hírszerzése (a híres/hírhedt Moszad) a mai napig ezt a 12 embert tekinti ős-elődjeinek és első példaképeinek, hiszen ők voltak az első, alaposan dokumentált zsidó kémcsapat, amelyik világos parancs és a politikai elöljáró által jól megfogalmazott hírigény értelmében ilyen jellegű feladatot látott el idegen területen. Vissza is tértek a korabeli Sasfészekbe és hasznos információkkal látták el a főnököt és népüket. És nem utolsósorban tárgyi bizonyítékot is hoztak állításaik igazolására, amit - állítólag - a mai hírszerzők néha bizony mellőznek.

Ez a történet erről az egyszerű kulcstartóról jutott eszembe. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem két olyan emberrel, akik eléggé otthonosan mozogtak a szőlőfürtök és a kóser, finom borok világában, tőlük kaptam szuvenírként. Rég nem hallottam felőlük; remélem, hogy azóta is jól vannak és továbbra is eredményes borászok.