Holló Joe

Az indiánokról (nem utolsó sorban a 19. század romanticizáló ifjúsági regényei alapján, lásd Cooper, May Károly és a többiek) az a kép alakult ki bennünk, hogy kiváló harcosok. Nem vagyok szakértője a témának, de Joe Medicine Crow (talán Orvosságos Holló, illetve Varjú Józsinak lehetne fordítani a nevét), a síksági indiánok közé tartozó holló avagy varjú ("apsáalooke") nemzet utolsó háborús törzsfőnöke alátámasztja ezt a hiedelmet.

Joe a második világháború amerikai katonájaként vett részt az európai harcokban, s természetesen mélységi felderítőként szolgált a 103. Gyalogsági Hadosztályban. Keményen helytállt, s egyike volt azon indián származású katonáknak, akik ilyen körülmények közepette teljesítették a holló (varjú) indiánok hagyományai által évszázadok óta előírt négy feltételt ahhoz, hogy harcosnak minősüljön:

1. Megérintett egy ellenséges harcost anélkül, hogy megölje azt

2. Elvette egy ellenséges harcos fegyverét

3. Saját harcosok egy csoportját csatába vezette

4. Lovat lopott az ellenségtől

A negyedik feltétel teljesítése egy kis nehézségbe ütközött ugyan, de végül ez is összejött. Joe addig bóklászott, amíg összejött neki: egy éjszaka ötven lovat hajtott el egy SS-alakulat felügyelete alól, s miközben elvágtatott velük, állítólag régi indián csatadalokat énekelt. És természetesen arcát és karját az ősi harci minták díszítették.

A hagyomány kötelez. Riszpekt, Főnök!

(A képen Joe, amint 2009-ben átveszi a legmagasabb amerikai polgári érdemérmet, a Presidential Medal of Freedom-ot Barack Obamától)