Gyorshajtás

A gyorshajtás (és az ezzel együtt járó bírság) veszélye úgy 130 éve lebeg az autósok feje fölött.

A legelső dokumentált ilyen bírságot egy Walter Arnold nevű kenti lakos kapta, aki 1896 januárjában egy East Peckham nevű település főutcáján a gépkocsijával 8 mérföld/órás (13 km/h) sebességgel haladt végig a megengedett 2 mérföld/óra (3,3 km/h) helyett. Walter barátunk egy egész shillinget kellett fizessen az őrült száguldásért (ez kábé 30 mai font, azaz 13 ezer forint vásárlóerejének felel meg).

Az eddigi legnagyobb összegű gyorshajtási büntetések egyikét Jussi Salonoja, egy 28 éves finn üzletember volt kénytelen befizetni. Ő 2004 februárjában szaladt bele a traffipaxba, majd megkapta a 170000 (igen, jól olvasod: százhetvenezer) eurós csekket.

Ha most azt hinnéd, hogy Jussi mondjuk 300 km/órával száguldott egy sétálóutcában, tévedsz. Egészen pontosan 80-nal fényképezték le Helsinkiben egy 40-es zónában, de Finnországban a közlekedési bírságokat a szabálytalankodó jövedelmének függvényében állapítják meg*, s mivel Salonoja úr előző évi jövedelme elérte a 7 millió eurót (hála a családi húsfeldolgozó vállalkozásának), hát így járt.

Mindig vezess körültekintően, függetlenül attól, hogy mennyit keresel!

*: Ezt a jövedelemfüggő bírságolási és büntetési rendszert már több európai ország is bevezette (pl. Svédország, Svájc, Dánia, de ha jól emlékszem, akkor Németországban is valami hasonló működik). Ráadásul nem csak közlekedésrendészeti, hanem büntetőjogi területen is. Így a pénzbüntetések tényleg személyre szabhatóak. Idehaza ez fordítva működik: a szabálysértési bírságokat lehet elzárásra változtatni, ha az elkövető nem fizeti be ezeket. Ha nem csalódok, jelenleg ötezer forintonként egy napi szabálysértési elzárást kell számítani (de elismerem, hogy szabálysértési ügyekben nem vagyok naprakész; lehet, hogy az inflációval ezen is változtattak.)