Amikor 2009 februárjában leszereltem, mindennel el tudtam számolni, csak az összetolható gumibottal nem. Mint nyomozó ilyet kaptam 1990-ben felszereléskor a BRFK-n, noha a későbbi beosztásaimban (például a Tanúvédelmi Szolgálatnál) nem igazán tudtam volna hasznát venni. Természetesen rámhátékázták*. Nem vitatkoztam, elismertem a főbenjáró bűnömet, kicsengettem a 3140.- forintot és mehettem isten hírével (pedig agyon is lőhettek volna!). Aztán évekkel később persze megtaláltam valamelyik doboz mélyén. Remélem, nem engedélyhez kötött a tartása, mert ha igen, akkor ez önfeljelentésnek minősülhet és megint jöhetnek házkutatni. De hogy ezt megspóroljam nekik, azt is elmondom, hogy úgy 6 évvel ezelőtt odaadtam egy rendőrrelikvia-gyűjtőnek, aki nagyon hálás volt érte.
De valljuk be, azért az anyagisok tudtak nagyvonalúak is lenni. Volt egy zseblámpa is a listán, amit szintén felszereléskor kaptam. Tudjátok, az az igazi lapos zseblámpa, amilyet a fiatalabbak szerintem már nem is láttak. 19 év alatt egyszer se használtam, már akkor is borzasztóan ócska volt, amikor átvettem. Végig ott volt a kincstári málhazsákomban, hozzá se értem, a lapos zsebtelepből a sav már rég kifolyt, az egész fémház megrozsdásodott, satöbbi. De kérte a raktáros, hogy mivel ez is ott van a felszerelőlapomon, adjam le, máskülönben még rámterhelnek további pár száz forintot.
Nem feltétlenül a kilátásba helyezett összeg miatt, de kitettem az asztalára a rozsdahalmot: nesze tesó, leadom, nehogy már ezzel is megkárosítsam ezt a kurva céget vagy visszaéljek ezzel a roppant értékes műszaki felszerelési tárggyal!
A faszi ránéz, megpiszkálja, ráncolja a homlokát, majd legyint és azt mondja: jó, akkor ezt kihúzzuk a listáról, dobd ki a picsába!
Ezt tettem (volt ott egy kuka), majd aláírtam mindent és eljöttem. Talán mondanom sem kell: kiváló lelkiállapotban az utolsó munkanapomon...
(Aki nem értené az IRM-et a dokumentumban: 2009-ben a rendőrséget felügyelő állami főhatóságot nem Belügyminisztériumnak, hanem Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak hívták)
Egykori rendőröktől, katonáktól, pénzügyőröktől, bévésektől, tűzoltóktól kérdezem: te mindent leadtál leszereléskor, amit felszereléskor kaptál? Ha ezzel kapcsolatban van vicces emléked, oszd meg velünk a kommentek között!
*: HTK: hiánytérítési kötelezettség (avagy viccesen: Hová Tette, Katona? Esetleg: Hirtelen Támadt Kiadás)
Jópár évvel ezelőtt a NAV nem kívánta meghosszabbítani az illetmény nélküli távollét engedélyemet, mivel a hivatalos válaszuk szerint az Európai Bizottság Vám és Adügyi Főigazgatóságán folytatott tevékenységem nem illeszekedett a NAV tevékenységi profiljába. Szóval, akkor én postafordultával megírtam nekik, hogy értem, ebben az esetben kérem tekintsenek leszereltnek, vegyenek ki az állomány-listából.
Szaladgálás és telefonálás kezdődött, és pér hét után közölték, hogy a leszereléshez az is kell, hogy átvegyem a személyzetin a sétáló-lapomat és járjam végig a megfelelő szervezeti egységeket, hogy megkapjam az aláírásokat, hogy nincs tartozásom. Megírtam nekik, hogy a fegyverem náluk van 2007 óta, másom nincs, de ha küldenek repülőjegyet és foglalnak hotelt akkor hazamegyek és elkezdem a processzust. Azóta se jött repjegy, csak a parancs, hogy közös megegyezéssel megszűnt a szolgálati jogviszonyom.
Szerintem a legsimább ügy voltam hosszú évek óta, és talán azóta se volt olyan őrnagy, aki levélben szerelt le. :)
Egyetemen leszereltem (megkaptam a diplomát :) ).
Nem is volt gond, akkor se amikor 20 év után visszamnetem, már mint dolgozó.
A gond akkor kezdödött, amikor kiléptem, mert a könyvtár nem volt hajlandó kiadni az elbocsátó szép üzenetet, mert 23 évvel ezelött, harmadikba nem adtam vissza két könyvet.
Előkotortak valami szabályzatot, hogy hány 100e-es lejárt kölcsönzési tartozásom van és elöszőr talán ha rendezném.
Azért érezték, hogy ez egy kicsitt necces, sikerült is találni egy joghézagot.
Könyv selejtezéséhez nem kell ott lennie fizikálisan a könyvnek és bármikor megtehető. Ha a két könyvet leseljetezik, akkor nem kell visszaadni és akkor kiadhatják a papírt :) .