Az 1990-es évek közepén New Orleans gyilkossági mutatói minden vonatkozó amerikai fekete rekordot megdöntöttek: 1995-ben például a 300 ezer lakosra 342 emberölés jutott, ami még az USA köztudottan magas számaihoz képest is nagyon durva. Érzékeltetésül: akkoriban a tízmilliós Magyarországon ennél kevesebb gyilkosságot követtek el.
A polgármester, Marc Hayden Morial elrendelt egy fegyvervisszavásárlási programot, ami abból állt, hogy ha valaki bevitt egy éles lőfegyvert a rendőrségre, senki nem kérdezett semmit, nem regisztrálták az eladót (ezt persze habozás nélkül el is hisszük, hiszen a rendőrök soha nem hazudnak!), csak kifizették neki a fegyver aktuális feketepiaci árát és mehetett isten hírével. A fegyvereket hatástalanították, majd jól elraktározták egy sufniban a helyi rendőrségi múzeumban.
Aztán egy Brian Borello nevű művész divatot csinált: Guns In The Hands Of Artists (Fegyverek művészek kezében) címmel egy kiállítást szervezett, aminek az volt a lényege, hogy ezeket a fegyvereket odaadták különböző képzőművészeknek, akik ezeket felhasználva csináltak mindenféle izét, amit ők műalkotásoknak neveztek. És azért használom a "divat" szót, mert azóta többször rendeztek ilyen kiállítást. A képek a 2014/2015-ös kiállítás darabjaiból mutatnak be válogatást.
Amúgy New Orleans városa és Louisiana állam továbbra is az amerikai gyilkossági statisztikák élbolyába tartozik, szóval olyan nagy visszatartó ereje nincs a projektnek, de hát ahogy a mondás állítja: a remény hal meg utoljára...
Még hogy eredménytelen... Gondolom, a cél a fegyverbirtoklók regisztrálása volt (akármit is mondanak). Mint amikor nyeremény kifizetésére meghívót küldtek körözött, szökésben levő rosszfiúknak, ott is sokan bekapták a csalit (ezt is itt olvastam).
Lehet ide a kommentmezöbe képet beilleszteni? Most nincs nàlam, de majd délutàn, ha el nem felejtem. (sose felejtek àm el semmit, ahogy a rendörök sem hazudnak sosem :-) )