Előzetes bűnbocsánat

A búcsúcédulák árusítása (vagyis az üdvözülés ígéretének és a bűnök megbocsájtásának pénzért történő megváltása) hatalmas biznisz volt a középkorban. Ennek az volt a lényege, hogy ha az átlagkatolikus megvásárolt egy ilyet, az egyház garantálta neki egyrészt a bűnbocsánatot, másrészt halhatatlan lelkének a túlvilági zaklatásoktól mentes örök életet.

A búcsúcédulák rendszerének egyik nagy szószólója és roppant aktív sales managere egy szászországi dominikánus szerzetes, bizonyos Johann Tetzel (1465-1519) volt. Vele történt a következő eset, amit elsősorban jogász barátaim figyelmébe ajánlok.

Egy lipcsei útja során megkereste egy fickó, aki megkérdezte tőle, hogy a búcsúcédula a jövőbeni bűnök alóli felmentést is garantálja-e. Johann nem csak teológusnak, hanem üzletembernek is kiváló volt, ezért reflexből azt válaszolta az érdeklődőnek, hogy természetesen, de ez kétszer annyiba kerül. Lepacsizták a dílt, a csávó kicsengette az összeget, átvette a pecsétes igazolást, majd érzékeny búcsút (hehe) vettek egymástól.

Másnap, amikor Tetzel továbbindult a városból, az országút egyik kanyarában találkozott a faszival, aki egy klasszikus útonállásos manőver keretein belül megállította, agyba-főbe verte, majd elvette tőle az összes pénzét és valamennyi értéktárgyát. Ez ugye a rablás iskolapéldája. Amikor a sértett feljelentette Nagyszakállú György hercegnél, a rabló azzal védekezett, hogy amikor a "jövőbeni bűn"-ről érdeklődött a szerzetesnél, pont erre gondolt és hát papírja van arról, hogy amit elkövetett, az nem minősül bűnnek.

György herceg (a szász katolicizmus egyik fő zászlóvivője, aki az egyházi törvényeket egyértelműen a világiak fölé/elé helyezte) rövid hezitálás után elfogadta a kreatív védekezést és bűncselekmény hiányában felmentette az útonállót.

(A képen Johann Tetzel, akiről joggal mondható, hogy elmulasztotta a tőle elvárható körültekintést.)