Egy szokatlan végrendelet
Jan Žižka a XV. századi huszita háborúk talán legismertebb cseh katonai parancsnoka volt. Pályafutása során számos harcászati és hadászati győzelmet tudhatott a magáénak, sőt olvastam olyan tanulmányról is, melynek szerzői minden idők 10 legsikeresebb hadvezére közé sorolták. Elképesztően kreatív és innovatív volt, nyitott minden újításra és magas ívben szart a klasszikus "ne változtassunk, mert mi így szoktuk csinálni!" érvelésre. Ma úgy mondanánk, hogy a "thinking outside the box" (vagyis az unortodox gondolkodásmód) egyik megtestesülése volt. Úgy is körülírhatnánk, hogy ő volt kora Patton tábornoka, akiről már írtam egy posztot (és még lesz ilyen).
Patton 1
George Patton tábornokról, a második világháború egyik legendás hadvezéréről már életében számos (nagyrészt valós alapokon nyugvó) kis történet keringett; ezek közül mesélek ma egyet. A generális több dologról is híres volt, például szókimondásáról, katonai vezetői képességeiről és arról, hogy szóban és tettben is kiválóan improvizált.
Žižka teljesítményének értékét még talán emeli egy kicsit, ha megemlítem, hogy már kamaszkorában elvesztette az egyik szemét, majd az egyik csatában a másikat is. Ezt követően még 3 évig vezényelte sikeresen seregeit, teljesen vakon. Statisztikák szerint 112 kisebb-nagyobb ütközetet irányított személyesen és ezek közül csak egyetlenegyet veszített el.
Na de térjünk rá a mai poszt lényegére.
1424 októberében a cseh-morva határ melletti Přibyslav várának ostroma közben sebfertőzést kap. Egy antibiotikum-kúra kábé egy hét alatt meggyógyította volna, de erre még vagy 500 évet várni kellett. Žižka érezte, hogy órái meg vannak számlálva, ezért maga köré gyűjtötte a vezérkarát és a történelem egyik legfurább végrendeletét tette.
Arra utasította ugyanis hadvezetését, hogy halála után nyúzzák meg a testét, majd a bőrét használják fel egy harci dob elkészítéséhez. Ezt a dobot minden jövendőbeli csata előtt rendeltetésszerűen használják arra, hogy a katonákat lelkesítsék és így is éreztessék velük, hogy a főnök velük van és így újra és újra győzelemre vezeti őket.
A fegyelmezett vezérkar teljesítette a végakaratot: a szóbanforgó dobot elkészítették és feljegyzések szerint több csata előtt is megszólaltatták; még a harmincéves háború kétszáz évvel későbbi ütkezeteiben is felbukkant. Azt nem tudom, hogy végül mi lett vele.
Hát mit lehet erre mondani... Az biztos, hogy nem vásárra vitte a bőrét.
(A képen az 1950-ben felavatott, 22 méter magas és 17 tonnás Žižka-szobor Prágában, a róla elnevezett Žižkov városrészben. A hadvezér a mai napig a csehek nemzeti hőse.)
Ezek szerint ő lehetett az első szervdonor, csak a bőrét egy dobba építették be, így nemcsak egy életet mentett vagy áldozott fel.
Az a szobor tényleg brutálus. Én Prágában a szomszédos Karlin kerületben laktam egy ideig, onnan felnézve fantasztikus látvány a szobor. Ismereteim szerint ez a világ harmadik legnagyobb bronz szobra.