Churchill balesete

1931. december 13-án este fél tizenegy körül egy 57 éves, Winston Churchill nevű brit parlamenti képviselő (igen, az a Churchill!) a New York-i Ötödik sugárút kellős közepén kiszállt egy taxiból és körülnézett. Noha nem először járt az USA-ban, gyakran megfeledkezett arról, hogy itt jobboldali közlekedés van, úgyhogy reflexből a rossz irányba nézett, majd sietve át akart kelni az úttesten. Pechjére egy Edward Cantasino nevű gépész által vezett autó elé lépett, amelyik a másik irányból jött. A baleset bekövetkezett. Edward vészfékezett ugyan, de elütötte Churchillt, akinek testét a gázolás mintegy négy méternyi távolságra továbblökte.

A sofőr észnél volt: kigrott, a vérző áldozatot berakta a hátsó ülésre és vadul dudálva a közeli Lenox Hill kórház sürgősségére vitte. Itt a dokik megállapították, hogy kettős bordarepedése, orrtörése és egy vállrándulása van, továbbá egy nem túl súlyos koponyasérülése. Churchill nagyon korrekt volt, mert a kiérkező rendőröknek azonnal elmondta, hogy ő volt a figyelmetlen, a gázoló abszolút nem tehetett róla, hogy elütötte. Sőt, miután felépült, személyes találkozót kért Edwardtól, akit teázni is meghívott a Waldorf Astoria szálloda éttermébe. Itt még egy dedikált példányt is átadott neki az általa az első világháborúról írt könyvsorozat ötödik kötetéből (The Unknown War, vagyis Az ismeretlen háború), ami pár héttel korábban jelent meg.

A balesetnek volt egy másodlagos következménye is, amit a korabeli sajtó felkapott és később (amikor Winstonból az Egyesült Királyság miniszterelnöke lett) rengeteget poénkodtak rajta.

A baleset után hat héttel Otto Pickhardt doktor (aki Churchillt ellátta a kórház baleseti sebészetén és gyógyulását is kiemelt figyelemmel kísérte) kiállított egy hivatalos orvosi igazolást, amelyben tanúsította, hogy a beteg lábadozása szükségessé teszi alkoholtartalmú italok fogyasztását, különösen étkezések idején. A mennyiség természetesen meghatározhatatlan, de a minimális adag 250 köbcenti. Ez legalább negyed liter szeszesitalt jelent étkezésenként. Hogy ez sörben, borban, whiskyben vagy netán tiszta alkoholban számolandó, arra Pickhardt doki nem tért ki.

Az igazolás lehetővé tette Churchillnek, hogy büntetlenül fogyaszthasson alkoholt az USA-ban (is), ahol 1931-ben még bőven hatályos volt a szesztilalmi törvény.

Hogy az igazolás ötletgazdája valójában ki lehetett, azt az olvasóim fantáziájára bízom :-)

(A második illusztráción az igazolás látható, az elsőn az ezt kiállító empatikus doki)