Caesar hídja

Időszámításunk előtt 58-ban Julius Caesar elkezdte híres galliai hadjáratát, minek következtében néhány év múlva gyakorlatilag a teljes mai Franciaország, Luxemburg, Belgium és fél Svájc területe római provinciává vált. A birodalom és a barbárok közötti legjelentősebb határ a Rajna volt, amin a germán törzsek gyakran át-átkeltek, kifosztottak néhány települést, lemészároltak egy csomó embert, majd a zsákmánnyal visszatértek a folyó keleti partjára.

Caesar természetesen nem nézte jó szemmel ezeket a kalandozásokat, de mivel távlatilag Britanniára fájt a foga és nem akart egy második frontot nyitni, tárgyalásokat szándékozott kezdeményezni a keleti szomszédokkal. Tanácsadói és kémei azonban jelentették neki, hogy a germánoknak nem a szofisztikált diplomácia az erősségük, s csak az erő nyelvén értenek. A prokonzul értékelte az információkat, elvetette a tárgyalások ötletét és i.e. 55-ben sajátos lépésre szánta el magát.

Valahol a mai Koblenz környékén tíz (!) nap alatt építtetett katonáival egy masszív fahidat a Rajnán, majd két légióval (ez nagyjából két mai dandárnak, vagyis kábé 8-10 ezer embernek felel meg) átkelt a folyón. Pár napot ott töltöttek, szétcsaptak a helyi germánok között, kiirtottak pár falut, ettek-ittak, majd összepakoltak, visszatértek a bal partra, s ezt követően a hidat felégették maguk mögött.

A hír villámgyorsan terjedt. A germánok nem voltak hülyék, megértették az üzenetet és onnan kezdve hosszú évekig egyetlen barbár sem kelt át nyugati irányba a Rajnán, Caesar pedig foglalkozhatott egy kicsit Britanniával. Az általam is megírt alesiai várostrom a rajnai események után 3 évvel történt.

(A képen Gallia provincia i.e. 50-ben. A körbe foglalt csillag az említett híd hozzávetőleges helyét jelöli.)