Bundeskriminalamt

Nosztalgia

A német Szövetségi Bűnügyi Hivatal poroszosan visszafogott, falra akasztható emlékplakettje. Semmi csicsa, semmi színkavalkád, semmi tigris, sárkány, pallos, lángcsóva, nagyképű mottó vagy hasonló úri hívságok. Fehér alapon feketével a Wiesbaden-i központjuk főépületének képe, a jobb alsó sarokban a szerényen informatív (ugyanakkor a szakembereknek sokatmondó) felirat: Bundeskriminalamt, Wiesbaden.

A BKA feladatai közé tartozik a német szövetségi államok bűnügyi szolgálatai közötti koordináció, ugyanakkor ők az illetékesek az olyan különösen súlyos bűncselekmények nyomozásában, mint például a nemzetközi szervezett bűnözés vagy a terrorizmus, de az övék a kiemelt tanúvédelem is, satöbbi. És ők delegálják a külföldre kihelyezett német rendőrségi összekötőket, akik a partnerországok német nagykövetségein szolgálják a Bundesrepublikot és tartják a kapcsolatot a fogadó államok rendészeti szerveivel.

Én csak egyszer jártam Wiesbadenben egy nemzetközi konferencián valamikor a 2000-es évek elején (ettől függetlenül elég sok közös ügyben dolgoztam velük), de a következő jelenettel, a nulladik nap estéjének úgynevezett welcome drink partiján (ami messze a legnépszerűbb momentuma a hasonló bűnüldözési rendezvényeknek) másodpercek alatt sikerült belopnom magam a vendéglátók szívébe.

Az első schnaps-sör kombó szopogatása közben, az ismerkedés perceiben ott álldogáltunk az egyik asztal mellett egy kisebb társasággal. Ott voltak annak a munkacsoportnak a tagjai, amelyben én is érintett voltam (négy ilyen working group volt a konferencián): a házigazda német mellett még vagy tíz-tizenkét kolléga, többek között egy amerikai csávó, aki az FBI-t képviselte. Vele egy előző megbeszélésen már találkoztam Washingtonban (majd erről is írok), ismertük egymást egy közös meló kapcsán. Részlet a cseverészésből:

• FBI-os a németnek: Hát tényleg örülök, hogy itt lehetek, Mueller igazgató* nevében is köszönöm a meghívást. Bevallom, most először járok Németországban, nekem itt minden új.

• Tiboru az FBI-osnak: Jim, bocsánat, hogy közbeszólok, de akkor segítek megérteni, hol is vagyunk. Úgy képzeld el, hogy az FBI az az amerikai BKA.

Két-három másodpercnyi csend után (ennyi kellett, hogy leessenek a tantuszok) elkezdődött a röhögés. Csak az amúgy is kicsit lassú norvég Hartvignak kellett utólag elmagyarázni a poént, de ezt a dán haverja bevállalta. Az az igazság, hogy Jim is kuncogott. A német kolléga később külön, négyszemközt is értékelte a hasonlatom; állítólag másnap magának a BKA elnökének is elmesélte a sztorit.

*: Nem tévedés: akkoriban egy Robert Mueller nevű arc volt az FBI igazgatója. Egyszer még kezet is fogtam vele.