Slomó Aruch (Σολομόν Αρούχ), egy szaloniki zsidó ökölvívó, Görögország 1938-as középsúlyú bajnoka (16 évesen!) sem úszta meg a deportálást: a görög hadsereg tizedeseként 1943 májusában érkezett meg Auschwitzba, ahol rögvest meg is kapta a 136954-es sorszámtetoválást.
Akik ilyen szinten sportolnak, szerintem kizárólag a győzelemre koncentrálnak, békeidőben is. A fotelból könnyű kommentelni. A gázkamra árnyékában meg nem beszélhetünk egészséges lélekről. Csak és kizárólag a túlélési ösztönről. Márpedig az ösztönöket nem a lélek meg a józan ész irányítja.
Igen, egyes pszichológusok szerint a túlélési ösztönt az emberekben is az úgynevezett "hüllőagy" vezényli. Ez a legrégebbi agyterület, ami a törzsfejlődés során először alakult ki és legfontosabb feladata az egyed (egyén) túlélésének biztosítása és általában a legősibb ösztönök irányítása.
Persze más szakemberek ezt vitatják, de ez a szép a nem-egzakt tudományokban: a vélemények ütköznek :-)
Nem voltam soha hivatásos sportoló. Viszont, ha valami nagyon bántott, akkor nekifutottam a vakvilágnak. Fél óra múlva a futáson (vagy úszáson) kívül semmi más nem létezett, szóval még csak nem is kell hozzá túlélési ösztön. Bár vészhelyzet (pl. laboratóriumi tűz) esetén sem számított semmi a megoldáson kívül. Túlélési ösztön pedig biztosan van, anélkül az élővilág fenn sem maradt volna. Persze, azon lehet vitatkozni, hogy hol a központja és hogy működik, de az biztos, hogy van. Nemcsak az állatoknak van ilyen, a növények is harcolnak a fennmaradásukért.
Az ember a legkegyetlenebb állat... Milyen beteg agyból pattanhat ki egyáltalán ilyen ötlet?! Az etikai vitára reflektálva, 21-2 évesen nyilván túl akarod élni mindenáron, de az első 1-2 meccs után a lelked egész életedre kiég és így letudni az egész hátralevő életedet, na az a durva! Ráadásul nem is a te választásod miatt. A Szarvasvadász híres oroszrulettes jelenetére emlékeztet, ott volt már lélekben halott Christopher Walken, mire szembetalálkozott Robert de Niroval.
Az utolsó mondatodhoz annyit, hogy azt mondjuk azért szerettem volna tudni, hányszor gondolt arra, és hogyan birkózott meg önmagában azzal gondolattal,, hány embert küldött ő maga a halálba (biztos vagyok benne, hogy küzdött ezzel odabent).
Hát... nem lehettek szép álmai. Tudva, hogy az egész családját elvesztette (ha azonnal nem is, előbb-utóbb biztosan megtudta mi történt velük) mégis 208 embert ő küldött a halálba - ez nekem nem vall egészséges lélekre. Ez már nem az normális túlélési ösztön, ez súlyos lelki torzulás. Ráadásul - gondolom csak, de szinte biztos, hogy - mint szórakoztató/sportoló kivételezett elbánást is kaphatott.
Bennem is az merült fel, hogy az a könnyebb megoldás, hogy kifekszem - ettől csak még nagyobb a tiszteletem felé. Bevallom, elsőre félreolvastam (vagy csak nagyon a fejemben volt a Stallone-Pelé film) és azt hittem, hogy az SS ellen bokszolt, de most látom, hogy nem.
Ha biztosan tudom, hogy az egész családomat kivégezték azok, akiket szórakoztatnom kell(ene), akkor azonnal. Komolyan mondom. Ráadásul így ennek a halállal végződő "mókának" is lehet, hogy vége lett volna - nem valószínű, hogy a barakkok tele voltak profi bokszolókkal. Reménykedő amatőrök viszont akadtak, akiket a biztos halálba pofozott a görög.
Akik ilyen szinten sportolnak, szerintem kizárólag a győzelemre koncentrálnak, békeidőben is. A fotelból könnyű kommentelni. A gázkamra árnyékában meg nem beszélhetünk egészséges lélekről. Csak és kizárólag a túlélési ösztönről. Márpedig az ösztönöket nem a lélek meg a józan ész irányítja.
Igen, egyes pszichológusok szerint a túlélési ösztönt az emberekben is az úgynevezett "hüllőagy" vezényli. Ez a legrégebbi agyterület, ami a törzsfejlődés során először alakult ki és legfontosabb feladata az egyed (egyén) túlélésének biztosítása és általában a legősibb ösztönök irányítása.
Persze más szakemberek ezt vitatják, de ez a szép a nem-egzakt tudományokban: a vélemények ütköznek :-)
Nem voltam soha hivatásos sportoló. Viszont, ha valami nagyon bántott, akkor nekifutottam a vakvilágnak. Fél óra múlva a futáson (vagy úszáson) kívül semmi más nem létezett, szóval még csak nem is kell hozzá túlélési ösztön. Bár vészhelyzet (pl. laboratóriumi tűz) esetén sem számított semmi a megoldáson kívül. Túlélési ösztön pedig biztosan van, anélkül az élővilág fenn sem maradt volna. Persze, azon lehet vitatkozni, hogy hol a központja és hogy működik, de az biztos, hogy van. Nemcsak az állatoknak van ilyen, a növények is harcolnak a fennmaradásukért.
Az ember a legkegyetlenebb állat... Milyen beteg agyból pattanhat ki egyáltalán ilyen ötlet?! Az etikai vitára reflektálva, 21-2 évesen nyilván túl akarod élni mindenáron, de az első 1-2 meccs után a lelked egész életedre kiég és így letudni az egész hátralevő életedet, na az a durva! Ráadásul nem is a te választásod miatt. A Szarvasvadász híres oroszrulettes jelenetére emlékeztet, ott volt már lélekben halott Christopher Walken, mire szembetalálkozott Robert de Niroval.
"Az ötödik pecsét"??? Ott elég lett volna két pofon és lehet hazamenni ...
Könnyű évtizedekkel később azt fejtegetni, hogy "mit tettem volna én?".
Most azt mondom, hogy a kezemet nem emeltem volna fel.
(Ott és akkor.)
Igen, nincs jogunk ítélkeznünk. Csak az tudna erről beszélni, aki túlélte. De többségük soha nem tette.
"Nem akarom tudni, miket álmodott."
Ez a mondat elég sokáig el fog kísérni engem innentől..
Az utolsó mondatodhoz annyit, hogy azt mondjuk azért szerettem volna tudni, hányszor gondolt arra, és hogyan birkózott meg önmagában azzal gondolattal,, hány embert küldött ő maga a halálba (biztos vagyok benne, hogy küzdött ezzel odabent).
Hát... nem lehettek szép álmai. Tudva, hogy az egész családját elvesztette (ha azonnal nem is, előbb-utóbb biztosan megtudta mi történt velük) mégis 208 embert ő küldött a halálba - ez nekem nem vall egészséges lélekre. Ez már nem az normális túlélési ösztön, ez súlyos lelki torzulás. Ráadásul - gondolom csak, de szinte biztos, hogy - mint szórakoztató/sportoló kivételezett elbánást is kaphatott.
Akkor felteszem a nyilvánvaló kérdést:
Az ő helyében te a hányadik meccsnél tetted volna fel a kezed és mondtad volna az SS-őröknek, hogy "na ezt nem csinálom tovább, jöjjön a gázkamra!"?
Ami pedig az "egészséges lelket" illeti, szerintem úgy egy nap Auschwitz után SENKINEK nem volt egészséges a lelke... Se a foglyoknak, se az őröknek.
Bennem is az merült fel, hogy az a könnyebb megoldás, hogy kifekszem - ettől csak még nagyobb a tiszteletem felé. Bevallom, elsőre félreolvastam (vagy csak nagyon a fejemben volt a Stallone-Pelé film) és azt hittem, hogy az SS ellen bokszolt, de most látom, hogy nem.
Ha biztosan tudom, hogy az egész családomat kivégezték azok, akiket szórakoztatnom kell(ene), akkor azonnal. Komolyan mondom. Ráadásul így ennek a halállal végződő "mókának" is lehet, hogy vége lett volna - nem valószínű, hogy a barakkok tele voltak profi bokszolókkal. Reménykedő amatőrök viszont akadtak, akiket a biztos halálba pofozott a görög.
Még egy valami: a gázkamra simán elkerülhető lett volna egy elegáns KO bevállalásával, ha tényleg azonnali főbelövés járt a vesztesnek.