Viszont ha jól látom nem jártál úgy, mint egy távoli ismerős srác, aki alijázott családostul kicsi korában, majd visszajöttek pár évre, mert akkor még a magyar orvosi jobb és olcsóbb volt (főleg államin...) és a gyerek a felvételi pontszámát megtámogatandó, jelentkezett ivrit felsőfokú nyelvvizsgára, miután a nyolc általánost és a gimi első egy vagy két évét is újhéberül végezte. Elment a Rigó utcába...és megbukott.
Abszolút komoly! A Rigó utcai állami nyelvvizsga-központ legendásan idiótákból és fontoskodó hülyékből állt, akik az egyedüli sikerélménynek azt tartották, ha sikerült bebizonyítaniuk, hogy kizárólag ők beszélnek helyesen idegen nyelveket, mindenki más csak amatőr próbálkozó. Pedig ez igencsak távol állt a valóságtól.
Ezt a szófordulatot én is imádtam, már amikor én írtam. Amikor aztán valamelyik beosztottam nekem mondott ilyet, hát határozottan megkértem, hogy ezt tartogassa a barátoknak és ismerősöknek, esetleg az újságíróknak és az ügyvédeknek, de én a főnöke vagyok és tudom, hogy az információ nem keletkezik; ez nem geológia :-)
Mondjuk a bazmeget érdemes kihagyni, de ha ott van a jobb felső sarkában, hogy "Szigorúan titkos!", akkor azt is bele lehet írni, hogy ki ölte meg Kennedyt és ezt kitől tudjuk.
És ha ott van a jobb felső sarokban a lila pecsét az említett szöveggel, akkor már nem is fogja soha megtudni az elítélt egyetlen társa-haverja-testőre stb-je sem, hogy kinek köszönheti a kincstári mintás ruhát, és nyilván nem is fognak rajta bosszút állni. Jó dolog az a bélyegző. Mennyi mindentől megóvja a megóvandókat.
Én azt vallom: titok az, amit csak én tudok, senki más. Minden egyéb információt nyilvánosnak kell tekinteni.
A tanúvédelmi program nagyszerű, de bizonyára drága is. Ebből következik, hogy csak igen súlyos bűncselekmények esetén lehet alkalmazni. Kisebb BCs-k, mondjuk egy betörés-sorozat nyomozásakor nem hiszem, hogy belefér.
Elnézést a kissé offtopicért, de lehetne, hogy kapunk egy Tiboru-naptárt? Itt most nem a képes verzióra gondoltam (bár a merchandise mindig hasznos lehet), hanem egy olyan naptárra, ami jelzi, mikor jön egy újabb titoktartás alól immár feloldott részlet. :)
Sajnos ez nem úgy működik, hogy beállítottam egy visszaszámlálást és a rendszer jelzi, hogy mikor jár le :-) De ha elzavarták (esetleg lecsukták) azokat, akik mostanában ezekről (és törvénytelen házkutatásokról, lehallgatásokról meg hasonlókról) döntenek, majd futok egy-két kört és ha pozitív visszajelzést kapok, majd visszatérek a témákra :-)
Van az a vicc, hogy „a világon kétféle ember létezik: azok, akik tudnak hiányos adatokból extrapolálni“. :-) Az is információ, hogy „erről (pláne: erről még) nem beszélhetek”. Picihátertől tanultam... Szóval, ne forszírozzuk.
Ez a történet is megerősíti azt a véleményem, hogy a lopott műkincs értéktelen. Csak másik tolvajnak vagy eszelősnek adhatom át. Ilyen erővel a homlokomra is tetováltathatom öt centis lila betűkkel, hogy BŰNÖZŐ.
Érzek itt némi szarkazmust (ebben jobb vagyok Sheldon Coopernél). :-)
De még mindig: ha valaki leakasztja a Mona Lisát és elhozza nekem, azt többé nem lehet kiállítani, csak egy másik tolvajnak vagy egy elmebetegnek tudom át/eladni, vagyis elvesztette az értékét (amíg vissza nem kerül a Louvre falára).
Hát az "érték" meglehetősen szubjektív fogalom... Van, aki szerint egy dolog (tárgy, szolgáltatás, stb.) kábé annyit ér, amennyit hajlandók fizetni érte (lásd még "értékesítés"). Én például a Mona Lisáért úgy 2 ezer forintot csengetnék ki maximum, de ha jól tudom, jelenleg 970 millió dollárra van biztosítva.
Ezzel szemben egy 1994-es francia-polinéziai idegenlégiós telefonkártyáért egy éve 4 ezer forintot adtam, azaz számomra a kártya kétszer értékesebb, mint a festmény.
A differencia az, hogy te nem A (bűncselekményből származó) telefonkártyát vetted meg, hanem EGY telefonkártyát (legálisan). Bárkinek(!!!) megmutathatod és besöpörheted az elismerő és/vagy irígy pillantásokat. Így valóban legalább kétszer annyit ér, mint egy pudvás, összepingált vászondarab. :-))
Elfelejtettem beleírni a posztba, hogy arról sincs semmiféle információm, hogy az elkövetők közül bárki is a tanúvédelmi program alanyává vált volna bármelyik érintett országban.
Viszont ha jól látom nem jártál úgy, mint egy távoli ismerős srác, aki alijázott családostul kicsi korában, majd visszajöttek pár évre, mert akkor még a magyar orvosi jobb és olcsóbb volt (főleg államin...) és a gyerek a felvételi pontszámát megtámogatandó, jelentkezett ivrit felsőfokú nyelvvizsgára, miután a nyolc általánost és a gimi első egy vagy két évét is újhéberül végezte. Elment a Rigó utcába...és megbukott.
Ó, a Rigó utcai állami nyelvvizsgámról egyszer majd külön posztot írok :-D Valóban nem buktattak meg, pedig igyekeztek.
Ez komoly?? 😯
Abszolút komoly! A Rigó utcai állami nyelvvizsga-központ legendásan idiótákból és fontoskodó hülyékből állt, akik az egyedüli sikerélménynek azt tartották, ha sikerült bebizonyítaniuk, hogy kizárólag ők beszélnek helyesen idegen nyelveket, mindenki más csak amatőr próbálkozó. Pedig ez igencsak távol állt a valóságtól.
Szomorú.
"Információ keletkezett", a kedvenc két szavam rendőri jelentésekből :)
Ezt a szófordulatot én is imádtam, már amikor én írtam. Amikor aztán valamelyik beosztottam nekem mondott ilyet, hát határozottan megkértem, hogy ezt tartogassa a barátoknak és ismerősöknek, esetleg az újságíróknak és az ügyvédeknek, de én a főnöke vagyok és tudom, hogy az információ nem keletkezik; ez nem geológia :-)
Elég gyorsan le is szoktak róla.
Mégse lehet beleírni egy hivatalos, két ujjal gépelt jelentésbe olyat, hogy " valaki köpött, bazmeg ".
Dehogynem :-)
Mondjuk a bazmeget érdemes kihagyni, de ha ott van a jobb felső sarkában, hogy "Szigorúan titkos!", akkor azt is bele lehet írni, hogy ki ölte meg Kennedyt és ezt kitől tudjuk.
És ha ott van a jobb felső sarokban a lila pecsét az említett szöveggel, akkor már nem is fogja soha megtudni az elítélt egyetlen társa-haverja-testőre stb-je sem, hogy kinek köszönheti a kincstári mintás ruhát, és nyilván nem is fognak rajta bosszút állni. Jó dolog az a bélyegző. Mennyi mindentől megóvja a megóvandókat.
Én azt vallom: titok az, amit csak én tudok, senki más. Minden egyéb információt nyilvánosnak kell tekinteni.
"... és nyilván nem is fognak rajta bosszút állni."
Ezért találták ki a tanúvédelmi programot. Azt olvastam erről, hogy elég hatékony bír lenni, ha tényleg szakemberek csinálják ;-)
A tanúvédelmi program nagyszerű, de bizonyára drága is. Ebből következik, hogy csak igen súlyos bűncselekmények esetén lehet alkalmazni. Kisebb BCs-k, mondjuk egy betörés-sorozat nyomozásakor nem hiszem, hogy belefér.
A törvény pontosan és nagyon konkrétan szabályozza, hogy mikor lehet ezt a módszert alkalmazni:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0100085.tv
Pontosan. Amit ketten tudnak, az nem titok.
Elnézést a kissé offtopicért, de lehetne, hogy kapunk egy Tiboru-naptárt? Itt most nem a képes verzióra gondoltam (bár a merchandise mindig hasznos lehet), hanem egy olyan naptárra, ami jelzi, mikor jön egy újabb titoktartás alól immár feloldott részlet. :)
Sajnos ez nem úgy működik, hogy beállítottam egy visszaszámlálást és a rendszer jelzi, hogy mikor jár le :-) De ha elzavarták (esetleg lecsukták) azokat, akik mostanában ezekről (és törvénytelen házkutatásokról, lehallgatásokról meg hasonlókról) döntenek, majd futok egy-két kört és ha pozitív visszajelzést kapok, majd visszatérek a témákra :-)
Van az a vicc, hogy „a világon kétféle ember létezik: azok, akik tudnak hiányos adatokból extrapolálni“. :-) Az is információ, hogy „erről (pláne: erről még) nem beszélhetek”. Picihátertől tanultam... Szóval, ne forszírozzuk.
Jé, rájöttek a nyelvtudás jelentőségére és kemény 1800 Ft-tal értékelték is? Bár a múlt században azért nem jött rosszul, gondolom.
Ja, az akkori havi bruttó illetményem 4%-a volt :-)
Aztán megadták az angolra és a franciára is, ez így összességében úgy 10-12%-nyi többletet jelentett, ami azért már számított valamelyest.
Köszönjük a remek posztot!
Nem zsebben turkálásként kérdezem, de az az 1800 Ft hogy viszonyult az akkori fizudhoz?
Akkoriban úgy 45 ezret kerestem (havi bruttó), vagyis ez az 1800 forint ennek a 4%-a volt :-)
Akkor az arányok a mai napig nem túl sokat változtak.
Bár a gesztus legalább annyit érhetett! /meg pár új irigyet.../
Igen, és akkoriban is úgy 20-25% körül volt az éves infláció...
Ez a történet is megerősíti azt a véleményem, hogy a lopott műkincs értéktelen. Csak másik tolvajnak vagy eszelősnek adhatom át. Ilyen erővel a homlokomra is tetováltathatom öt centis lila betűkkel, hogy BŰNÖZŐ.
Bárcsak az a kurvasok műkincstolvaj, a lopott ilyenekkel seftelő és az ezeket megvásárló gyűjtő is rájönne erre az igazságra :-)
Érzek itt némi szarkazmust (ebben jobb vagyok Sheldon Coopernél). :-)
De még mindig: ha valaki leakasztja a Mona Lisát és elhozza nekem, azt többé nem lehet kiállítani, csak egy másik tolvajnak vagy egy elmebetegnek tudom át/eladni, vagyis elvesztette az értékét (amíg vissza nem kerül a Louvre falára).
Hát az "érték" meglehetősen szubjektív fogalom... Van, aki szerint egy dolog (tárgy, szolgáltatás, stb.) kábé annyit ér, amennyit hajlandók fizetni érte (lásd még "értékesítés"). Én például a Mona Lisáért úgy 2 ezer forintot csengetnék ki maximum, de ha jól tudom, jelenleg 970 millió dollárra van biztosítva.
Ezzel szemben egy 1994-es francia-polinéziai idegenlégiós telefonkártyáért egy éve 4 ezer forintot adtam, azaz számomra a kártya kétszer értékesebb, mint a festmény.
Bocs, Leonardo...
A differencia az, hogy te nem A (bűncselekményből származó) telefonkártyát vetted meg, hanem EGY telefonkártyát (legálisan). Bárkinek(!!!) megmutathatod és besöpörheted az elismerő és/vagy irígy pillantásokat. Így valóban legalább kétszer annyit ér, mint egy pudvás, összepingált vászondarab. :-))
OK, ezt értem.
Elfelejtettem beleírni a posztba, hogy arról sincs semmiféle információm, hogy az elkövetők közül bárki is a tanúvédelmi program alanyává vált volna bármelyik érintett országban.
És mire volt elég a havi 1800 Ft plusz 1994-ben?
Hát úgy 25 liter benzint tankolhattam a kis Peugot-ba, esetleg vehettem volna 100 BKV-jegyet :-)