Az X-Men és az importvám
Biztosan sokan tudjátok, de talán nem mindenki: az X-Men egy mutánsokból álló szuperhőscsapat a Marvel univerzumában. Képregényekben kezdték a pályafutásukat, aztán jöttek a rajzfilmek, az élőszereplős filmek, a sorozatok, a számítógépes játékok, s ezzel párhuzamosan természetesen a játékfigurák. Ez utóbbiakról fogok ma mesélni nektek.
Elöljáróban nyelvészkedjünk egy kicsit.
Az angol nyelvben a játékfigurákra két szót használnak. Van a "doll", ami kizárólag az embereket ábrázoló "babák"-ra használandó, s van a "toy", ami minden másra. A Barbie baba vagy a matrjoska például doll, egy játékautó vagy egy plüssmackó az toy. Namármost az USA szövetségi adó- és vámtörvényei az importált dollokra 12%-os, a toyokra 6,8%-os importvámot vetnek ki. Ennek az értelmét és logikáját ne tőlem kérdezzétek, mert fogalmam sincs.
Azt hiszem, kezditek kapisgálni, mi lesz a poén.
Szóval a Marvel-figurákat gyártó cég, a Toy Biz Inc. (melynek akcióhős-figuráit főként külföldön, mostanában leginkább Kínában gyártják) 1993-ban beadványt intézett két ügyvédjén keresztül az amerikai vámhatósághoz. Ebben igen részletesen kifejtették, hogy az X-Men figurák nem dollok, hanem toyok, hiszen azok a természetfeletti képességek, amelyekkel ezek rendelkeznek (repülés, távolbalátás, gondolatátvitel, távgyógyítás, stb.) nem emberiek, vagyis ezek a bábuk NEM embereket ábrázolnak. Azaz a toy kategóriába tartoznak és nem a doll kategóriába. A vámszervezet jogászai természetesen ellenvéleményt fogalmaztak meg, elkezdődött tehát a buli.
A jogi hercehurca 10 évig (!) tartott, míg végül 2003-ban egy szövetségi bíró, bizonyos Judith Barzilay, aki az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bírósága (United States Court of International Trade) bírájaként tevékenykedett, fejet hajtott a Toy Biz érvei előtt és kimondta a verdiktet: az X-Men figurák tényleg toyok és nem dollok. Azóta a Marvel óvatos becslések szerint is több milliárd dollárnyi importvámot takarított meg. A két ügyvéd pedig (Sherry Singer és Indie Singh) aki kiszúrta ezt a kiskaput és végigvitte a jogi procedúrát, szerintem mellszobrot kapott a Marvel központi irodaépületének előcsarnokában. Na és némi lovettát is.
Helló, kedves ügyvédolvasóim, mit szólnátok egy ilyen megbízáshoz? És ha megnyernétek, meghívnátok egy PayPal-sörre engem is?
Az első poszt, amit már korábbról ismertem :D Jogászként az ilyenek, mintha hájjal kenegetnének, viszont így is az egyik szemem sir, a másik nevet, hiszen rajongóként pontosan tudom, hogy az egész X-men arról szól, hogy ők is emberek es fogadják el őket az emberek társadalmában :D
Egyrészt gyönyörű példája, hogy a jog mennyire nem egzakt tudomány, másrészt minden hasonló történet esetén sír a másik szemem, mert ez azt is jelenti, hogy a cégtulajdonosok jóléte mellett milliárdokkal kevesebb forrás marad a közügyekre - ez sokszor elsikkad az ilyen sztorik esetén.