A középkori udvari bolondok munkaköri leírásában (számos más feladat mellett) az is szerepelt, hogy - egyéb jelentkező híján - nekik kellett elmondaniuk a rossz híreket az uralkodónak. Hogy ezt hogyan tették, rájuk volt bízva. Mindenesetre jól meg kellett válogatniuk szavaikat, ha nem akarták, hogy hirtelen felindulásában a Főnök ne csapassa le a fejüket, ne akasztassa fel és/vagy ne nyúzassa meg őket élve a főtéren.
A szovjet versenyző a második helyen ért célba, míg az amerikaiaknak csak az utolsó előtti helyet sikerült megszerezniük. - szólt a viccben a Pravda tudósítása a SALT tárgyalások szünetében versenyző két delegáció-sofőrről.
Egyetértek, de azért azt se feledjük, hogy 600-700 évvel ezelőtt azért más srófra járt az emberek (többek között az uralkodók) agya, mint mostanában :-)
A szovjet versenyző a második helyen ért célba, míg az amerikaiaknak csak az utolsó előtti helyet sikerült megszerezniük. - szólt a viccben a Pravda tudósítása a SALT tárgyalások szünetében versenyző két delegáció-sofőrről.
Nagyon sajnálom, hogy nincs hír arról, az uralkodó hogyan fogadta a beszámolót, igazán érdekel.
Hát csak találgatok, de meggyőződésem, hogy fejek azért hullottak (ha nem is az udvari bolondé)...
Az udvari bolondnak drukkolok! :)
+1
Azért a legtöbb király nem volt elmebeteg zsarnok, a többségnek eljutott az agyáig az a koncepció hogy ne a hírhozót büntesse :D
Egyetértek, de azért azt se feledjük, hogy 600-700 évvel ezelőtt azért más srófra járt az emberek (többek között az uralkodók) agya, mint mostanában :-)