Az első jelentés

Nosztalgia

Rendőrös-nosztalgiás álmom volt (ennyi év után is előfordul, nem tagadom), s innen jutott eszembe, hogy ismét egy szubjektív emlékkel fárasszalak benneteket.

Életem első rendőri jelentését 1990 augusztusában írtam, úgy egy héttel azután, hogy megkaptam a szolgálati igazolványt (jelvény még nem volt), a bilincset és a 9 mm-es PA-63-as pisztolyt; hónaljtokot nem adtak, de vettem egyet használtan az egyik kollégától. Naná hogy mindig nálam voltak, mint minden nyomozónak a filmekben. Kurvameleg nyár volt, a hónaljtokhoz meg hát kell egy zakó, ami elfedi az utcán, de viseltem hősiesen, mert valamit valamiért.

Szóval az első jelentés.

Valami alkeszek vitatkoztak reggel hét körül a Garay téri piacon, lökdösődés is volt, az egyikük kezében meg ott virított egy bicska, amivel hadonászott és fenyegette a társát, aki szintén egy bicskát virított. Én akkor a Nefelejcs utcában laktam, minden reggel 8-10 perc alatt beséltáltam a kapitányságra a Garay téren keresztül.

Odalépek, a napszaknak megfelelően köszönök (de lehet, hogy ez kimaradt), igazolom magam és felszólítom őket, hogy mutassanak valami személyit és ezzel párhuzamosan hagyják abba az üvöltözést és adják át a bicskákat. Azok megérezhették rajtam az újoncszagot, mert nem akartak komolyan venni, gyakorlatilag elküldtek a picsába. Felment bennem a pumpa (elvégre akkor és ott én voltam A Törvény, vagy hogy mondják ezt), felemelem a hangom, azok visszapofáznak és legyintenek.

Nem tudom, hogy végződött volna (a szolgálati szabályzat szerint a megkezdett intézkedést be kell fejezni), de a kezdők szerencséje velem volt: felbukkant egy járőrpáros; az egyiküket, egy negyvenes főtörzsőrmestert látásból ismertem is a kapitányságról. Odaszólok neki, odajönnek, két perc alatt rendet raknak: a két renitens (és velük is erőszakosan viselkedő) faszit megbilincselik és rádión beszólnak a Dózsa Györgyre (ott volt a kapitányság), egy csíkos (gyk. egy rendőrautó) három percen belül ott volt két további rendőrrel és be is vitték őket.

Mondja a főtörzs, hogy kolléga, mi megírjuk a jelentést, te is írd meg a sajátodat, add le az alosztályvezetődnek (Deák Feri, nyugodj békében!), oszt jónapot. Nem kell túl hosszú legyen, de a lényeg szerepeljen benne.

Beballagok a jardra, megírom a jelentést (Optima típusú, NDK gyártmányú mechanikus írógép, amiről itt írtam), majd leadom Gabikának, a titkárnőnknek. Odalép Kerezsi százados (a mentorom), elveszi, beleolvas és félrehív.

- Figyelj, öcsém. Az a helyzet, hogy jól fogalmazol, nincs benne helyesírási hiba, alakilag is rendben van, de mi ez a faszság benne? - kérdi és bütykös ujjával rámutat az egyik mondatra.

- Mi a gond? - kérdem egy kicsit remegő hangon. Oké, hogy egy rutinos kolléga kritizál egy abszolút kezdőt, de mégiscsak életem első rendőri jelentését fikázza, amin egy órán át dolgoztam.

Kerezsi százados megköszörüli a torkát és felolvassa az inkriminált részt:

• "... és akkor odaléptem a két állampolgárhoz, felszólítva őket, hogy igazolják magukat. Rövid, emelt hangú szóváltásba keveredtünk, majd a helyszínre érkező járőrökkel..."

- És mi ezzel a gond? - kérdem értetlenkedve.

Kerezsi Pista (aki még a régi iskolát képviselte) rám néz és azt mondja:

- Milyen szóváltás, bazmeg?! Mi ez, valami kurva újságcikk? A rendőr a Garay téren nem keveredik szóváltásba a késes garázdákkal, hanem odabasz, ha gond van! És mi az, hogy emelt hangú? Írd át, mert rajtad fog röhögni az egész kapitányság.

Rövid agyalás után igazat adtam neki. Átírtam a jelentést, kihagytam a szóváltást és néhány szóvirágot (az odabaszt persze nem írtam bele, elvégre nem is volt tettlegesség) és a javított változatot ismét leadtam. Kerezsi korrekt volt, csak a négy hónappal későbbi karácsonyi ivászaton mesélte el, akkor is csak szűk körben, amikor már én is felszabadultan tudtam röhögni az egészen.

Aztán a rákövetkező 20 évben több ezer jelentést írtam, további sok ezret olvastam, de ez az első, na ez örökre megmaradt.

(A képen egy korabeli csíkos kocka-Lada. Ilyenen szereztem 1990 őszén az úgynevezett "ügyintézői jogosítvány", ami kellett ahhoz, hogy az ember rendőrautót vezethessen.)