Kevesen ismerik mifelénk Witold Pilecki lengyel katonatiszt nevét, pedig megérdemli, hogy most röviden megemlékezzünk róla. A németek által 1939-ben megszállt Lengyelország első komoly konspiratív szervezetének, a Titkos Lengyel Hadseregnek (Tajna Armia Polska
nem akarok eltérni nagyon a tárgytól, Witold Pilecki valódi hős, mély tiszteletem felé, csak a hiábavalóság, az készít ki. Mintha mindig a gonosz nyerne. :( Az egyik általam követett YT-csatorna alatt egyszer komoly vita alakult ki az oroszok és a lengyelek között a II. VH-ról, az orosz kommentelők, már a kevésbé gondolkodók tolták a mai orosz narratívát a második világháborúról: ők MEGMENTETTÉK a lengyeleket a német megszállástól kérlek szépen.
Huszonévig mi (az én korosztályom) is úgy tanultuk, hogy a szovjetek felszabadítottak bennünket. Mondjuk, aki '45-ben azt tapasztalta, hogy többé nem kell a származása miatt családostul meghalnia, azt megértem, hogy komolyan gondolta.
Kicsit kilógott a lóláb, a szovjet érmek elnevezése: "Varsó felszabadításáért" illetve "Budapest elfoglalásáért"... (Tudom oroszul is, de most e hajnali órán, a telefonon pötyögve, nézzétek el nekem.)
Nem bonyolódnék bele ebbe (felszabadítás vs megszállás), mert soha nem lenne vége és igaza sem lenne senkinek, de: ajánlom a figyelmetekbe Csernok Attila könyveit. (A komáromi pontonhíd; A valóság erejével; Mint patak a sziklák közt). Igen tanulságos olvasmányok mindössze (a II. VH -tól) a közelmúlt leírásával és némi elmélkedéssel a "történelmi szerep", a "hős magyar nép" mítoszáról. Rengeteg olyan tényt tartalmaz, amelyeket nem is igazán ismerünk/ismertünk és ezek fényében a nemrég múlt újragondolása. Nekem, aki még a nyolcvanas években érettségiztem sokat segítettek ezek az írások annak a felismerésében, hogy másképpen is lehetséges magyarnak lenni, mint akkor (és nagyon másképpen, mint ahogyan ma!) tanították és képzelték.
Köszönöm a posztot, igazán megdöbbentő, hogy még mostanában is kerülnek elő világháborús csontvázak a szekrényből :(.... .
nem mosdatnék szerecsent (sem), csak halkan jegyzem meg, minden totalitárius rendszer (de megközelíthetném kollektivista, vagy paternalista oldalról is) mindig "kivetette" magából az "ellenfeleit" vagy akiket veszélyesnek "ítéltek" az abban érdekeltek (bürök, selyemzsinór, karó, kereszt, de mint „intézmény” pld az inkvizíció)
Akit sem a nácik, sem a szovjetek nem szerettek, az valamit jól csinált.
csak ne lenne ilyen szomorú a vége. :(
Ja, tipikus bolsevik tempó :-(
nem akarok eltérni nagyon a tárgytól, Witold Pilecki valódi hős, mély tiszteletem felé, csak a hiábavalóság, az készít ki. Mintha mindig a gonosz nyerne. :( Az egyik általam követett YT-csatorna alatt egyszer komoly vita alakult ki az oroszok és a lengyelek között a II. VH-ról, az orosz kommentelők, már a kevésbé gondolkodók tolták a mai orosz narratívát a második világháborúról: ők MEGMENTETTÉK a lengyeleket a német megszállástól kérlek szépen.
Huszonévig mi (az én korosztályom) is úgy tanultuk, hogy a szovjetek felszabadítottak bennünket. Mondjuk, aki '45-ben azt tapasztalta, hogy többé nem kell a származása miatt családostul meghalnia, azt megértem, hogy komolyan gondolta.
Kicsit kilógott a lóláb, a szovjet érmek elnevezése: "Varsó felszabadításáért" illetve "Budapest elfoglalásáért"... (Tudom oroszul is, de most e hajnali órán, a telefonon pötyögve, nézzétek el nekem.)
Nem bonyolódnék bele ebbe (felszabadítás vs megszállás), mert soha nem lenne vége és igaza sem lenne senkinek, de: ajánlom a figyelmetekbe Csernok Attila könyveit. (A komáromi pontonhíd; A valóság erejével; Mint patak a sziklák közt). Igen tanulságos olvasmányok mindössze (a II. VH -tól) a közelmúlt leírásával és némi elmélkedéssel a "történelmi szerep", a "hős magyar nép" mítoszáról. Rengeteg olyan tényt tartalmaz, amelyeket nem is igazán ismerünk/ismertünk és ezek fényében a nemrég múlt újragondolása. Nekem, aki még a nyolcvanas években érettségiztem sokat segítettek ezek az írások annak a felismerésében, hogy másképpen is lehetséges magyarnak lenni, mint akkor (és nagyon másképpen, mint ahogyan ma!) tanították és képzelték.
Köszönöm a posztot, igazán megdöbbentő, hogy még mostanában is kerülnek elő világháborús csontvázak a szekrényből :(.... .
Angolul tudóknak:
https://youtu.be/R_6ARLOgsbA?si=8ii9NWPUdQ-AeFmm
Miért nem lepődök meg?
Magyarul 1.20.15-től van Witold Pileckiről szóló rész https://youtu.be/WDlEzbJCoeE?si=vVZSTJ2IdLqgdDNb
A hívő emberek vértanúnak hívják őket, szóval szerintem ISTENTŐL kapott a, Túlvilágon valódi elismerést. ❤️
nem mosdatnék szerecsent (sem), csak halkan jegyzem meg, minden totalitárius rendszer (de megközelíthetném kollektivista, vagy paternalista oldalról is) mindig "kivetette" magából az "ellenfeleit" vagy akiket veszélyesnek "ítéltek" az abban érdekeltek (bürök, selyemzsinór, karó, kereszt, de mint „intézmény” pld az inkvizíció)