Aki meglovagolta a mennydörgést

1959. július 26-án William Rankin alezredes, az amerikai tengerészgyalogság (US Marine Corps) repülőcsapatainak pilótája éppen 45000 láb (14 ezer méter) magasságban repült az F-8 Crusader típusú vadászrepülőgépével, amikor Észak-Karolinában egy zivatarfelhőbe került. Gépét sikerült megemelnie egy kicsit, de a hajtómű néhány másodperc elteltével hirtelen felmondta a szolgálatot, ezért az alezredesnek katapultálnia kellett, akkor még a felhőréteg felett, a -50 fokos hidegbe. Amint lejjebb zuhant, beleszállt a zivatarfelhőbe, ami olyan sűrű volt, hogy a pilótának többször vissza kellett tartania lélegzetét, máskülönben megfulladt volna a vízcseppektől.

A vihar intenzitása miatt az ejtőernyője hat percen keresztül nem nyílt ki, ezalatt a testét gyakorlatilag összevissza dobálták a 80-90 csomós (150-170 km/órás) széllökések. Szeme, orra és füle vérezni kezdett, hányt is, néhány másodpercre többször el is veszítette eszméletét, miközben a szinte folyamatos villámok miatt gyakorlatilag semmit nem látott.

Aztán (amint lejjebb érkezett, úgy 5500 méteren) kinyílt az ernyője és Rankin alezredes végül földet ért. Mintegy 40 (negyven!) percet töltött a levegőben, ebből 8 percet a zivatarfelhőben. Három hetet töltött kórházban, majd visszatért a támaszpontjára és változatlanul pilótaként folytatta a pályafutását. Mindeddig ő az egyik ember azon kettő közül, akik túléltek egy ilyen eseményt*.

Páratlan élményeiről később könyvet is írt, The Man Who Rode the Thunder (Az ember, aki meglovagolta a mennydörgést) címmel.

*: 2007-ben egy lengyel származású német siklóernyőst (Ewa Wiśnierska-t) egy zivatarfelhő felszálló áramlata 10 ezer méteres magasságba szippantott fel valahol Ausztráliában. Az esetet ő is túlélte, riszpekt neki is, de az elsőség - szerintem - továbbra is Rankin alezredesé. Már csak az ejtőernyős szolidaritás miatt is...