A WTC-túlélők
Azt, hogy mi, emberek néha nagyon furcsán viselkedünk, már 2001. szeptember 11-e előtt is tudtuk. Három brit egyetem (a Greenwich-i, az ulsteri és a liverpooli) kutatói azonban egy három és fél évig tartó, kikérdezéses kutatást követő összegzéses jelentésükben hátborzongató részleteket hoztak nyilvánosságra arról, hogy az általuk meginterjúvolt, mintegy 300 World Trade Center-es túlélő mit tett a repülőgépek becsapódása utáni (másod)percekben, amikor megszólaltak a szirénák.
Nos, a megkérdezetteknek mindössze 8,6%-a reagált azonnal a vészjelzésre és kezdett el menekülni lefelé a lépcsőkön. És hogy mit tett első rémületében a fennmaradó 91,4%? Hát például kiment a mosdóba kezet mosni és pisilni, levetették az irodai cipőjüket és felvették az utcait. Ja és a legfontosabb: mintegy 70%-uk elmentette a kompjúterén azokat a fájlokat, amiken dolgozott és kilépett az operációs rendszerből, majd kikapcsolta a gépet és csak ezek után fogta menekülőre a dolgot.
Méghogy a túlélési ösztön mindent felülír...
Persze nem tudhatjuk, hogy azok, akik nem élték túl (RIP!), mit tettek az utolsó perceikben. Lásd még az eddigi legolvasottabb posztomat a túlélési torzításról (a zöld szöveg kattintható link).
Walter Lord említ a Hihetetlen győzelemben egy tengerre szállt amerikai pilótát aki nem hagyja el a felszínen lebegő és lassan merülő gépet. Amikor a lövész visszanéz a fülkébe, "mi van, haver, miért nem jössz", azt látja, hogy a pilóta épp mindent kapcsol ki gondosan a műszerfalon...
Ez a rossz gyakorlatonak köszönhető. Egy időben én is fogtam a fejem, amikor a kiűrítési gyakorlat során a kolléga még javában dolgozott, amikor már mindenki az épületen kívül volt. A baj az, hogy ugyanezt többen egy éles helyzetben is eljátszották - szerencsére csak a tűzjelző rendszer volt hibás, s nem valódi volt a tűz, mert akkor bizony bent égnek...