A túlélési torzítás

Az illusztráción a második világháborús, bázisaikra visszatért amerikai repülőgépeket ért német légvédelmi találatok statisztikai megoszlása látható (piros körök). A jenki hadvezetés ugyanis megbízta a Center for Naval Analyses (CNA) nevű, főként matematikusokból álló kutatócsoportot, hogy vizsgálják meg a sérülten visszatért bombázókat és tegyenek javaslatot, hogy mely részeket kell páncélzattal megerősíteni a veszteségek csökkentése érdekében.

Több száz, bevetésről hazatért bombázó tanulmányozása után a kutatók megrajzolták ezt a vázlatos ábrát (na jó, nem PONT ezt), majd első körben azt javasolták a tábornokoknak, hogy azokat a részeket erősítsék meg, ahol a találatok a legsűrűbbek. Ez első megközelítésben logikusnak is tűnt.

Aztán jelentkezett egy Wald Ábrahám (1902-1950) nevű, kolozsvári születésű matematikus, aki éppen az USA-ban tanított statisztikát a Columbia Egyetemen (családja jelentős részét akkor már elhurcolták koncentrációs táborokba). Wald felhívta a katonai illetékesek figyelmét, hogy a CNA téved: a repülőgépeknek pont azokat a részeit kell megerősíteni, amelyek az ábrán NEM kaptak találatot (az illusztráción a világoskék körvonalú téglalapok).

A kolozsvári tudós zseniális magyarázata szerint egy repülőgép statisztikailag a teljes felületén kap találatot, de azok a gépek, amelyeket megvizsgáltak, sikeresen visszatértek, míg azok, amelyek lezuhantak, a többi, látszólag sértetlen részeken kapták a német légvédelem találatait, s ezek nyomai a hazatért gépeken értelemszerűen nem láthatóak. Vagyis a legsérülékenyebb, legveszélyeztetettebb részek pont azok, ahol a megvizsgált gépeken nincs (vagy nagyon kevés) lövésnyom látható.

A tábornokok hümmögtek egy kicsit, vakarászták a fejüket, de végül beadták a derekukat és elfogadták Wald javaslatát, ami számos amerikai gépet és ezek személyzetét mentette meg a háború hátralevő részében.

Az eredeti téves következtetést és az ehhez kapcsolódó érvelési hibát a pszichológia úgy nevezi, hogy túlélési torzítás (angolul: survivor bias) és azt jelenti, hogy hiányos alapinformációkra támaszkodva gyakran csak a sikeres példákra (és emberekre) fókuszálunk, a kudarcokra nem, s ebből téves (olykor végzetes) következtetéseket vonunk le.

Mindannyian elkövettük már ezt a hibát, csak talán nem tudtuk, hogy ilyen szép neve van. Zárásként a mai tanulság: soha ne felejtsd el megnézni azt is, hogy hol NINCSENEK lövedéknyomok (ezt most átvitt értelemben is mondom), majd gondolkozz el a miérten…