Itt a nyakunkon a nyári idegenforgalmi szezon, ennek pozitív és negatív oldalaival egyaránt. Sokan közülünk repülőre ülnek és visszatérően morognak azért, mert a profitmaximalizálás jegyében a gépek fedélzetén a légitársaságok tényleg minden talpalattnyi helyet kihasználnak, hogy minél több embert bezsúfolhassanak az utastérbe. Amikor legközelebb azért szentségelsz, mert nem tudod rendesen kinyújtani a lábad, vagy mert a közvetlen szomszédod könyöke folyamatosan nyomja a vesédet, gondolj arra az 1088 (más források szerint 1122) etiópiai zsidóra, akiket az 1991. május 24-25 között lezajlott "Salamon" fedőnevű evakuációs művelet alkalmával egy Boeing 747-es El Al gép fedélzetén menekítettek ki a polgárháborús országból és szállították őket Izraelbe. A mintegy 2500 km-es út majdnem 5 órán át tartott.
Eredetileg 760 fő felvételét tervezték az adott, természetesen speciálisan átalakított belterű gépre (amelynek az eredeti, gyári befogadóképessége 300-400 fő körüli lehetett, a pontos típust nem ismerem), de amikor az izraeli katonák látták, hogy a menekülők milyen alultápláltak, addig engedtek újabb és újabb embereket a fedélzetre, amíg összetömegük a maximálisan engedélyezett súlyt el nem érte.
Napainkig ez az eset tartja a rekordot az "egy repülőgépben és egyidőben szállított utasok száma" kategóriában.
A katonai művelet 36 órája alatt közel 15 ezer etiópiai zsidót mentettek ki és vittek Izraelbe, összesen 41 légijárattal. A feljegyzések szerint öt (más források szerint hét) gyerek az út alatt született.
(A képen egy korabeli pillanatfelvétel a szóbanforgó gép utasteréről. Hát nem lehetett egyszerű az az öt óra...)
Gondolom amikor a másik opció, hogy felkoncolnak, akkor ez az 5 órás kényelmetlen út a felejthető kategória...
“Összezsúfolt testek a vagonban, nyilalló fájdalom a jobb térdben. S a nappalok. Az éjszakák. Minden erőmet megfeszítem, próbálom megszámolni a nappalokat, számolni az éjszakákat” – Jorge Semprun: A nagy utazás