Szakmai pályafutásom alatt számos rendőri és társszerves emléktárgyat (felvarrót, jelvényt, zászlót, plakettet, stb-t) gyűjtöttem össze. Ez itt az első képen a kitűző-gyűjteményem egy része. Ezeknek úgy 50%-át külföldi partnerektől kaptam (a legtöbbjükhöz fűződik valami emlék vagy történet), a fennmaradó részét meg military-börzéken és bolhapiacokon vettem vagy csereberéltem.
És akkor jöjjön a kitűzőim közül az egyik kedvenc, amit a Facebook algoritmusa biztos letiltana. Ez a párizsi BRP (Brigade de Répréssion du Proxénétisme, vagyis nagyjából az erkölcsrendészet) hajdani kis kitűzője.
Az erkölcsrendészet a francia bűnüldözés egyik legrégebbi szolgálati ága. Az első ilyet 1747-ben (!) alapították és úgy hívták, hogy Bureau de la discipline des mœurs, vagyis "Az erkölcsök fegyelmének irodája".
Ennek a kitűzőnek (franciául épinglette vagy pin) jópofa története van: valamikor az 1990-es évek elején gyártattak le maguknak úgy száz darabot az ott dolgozó nyomozók, de elmulasztottak előzetes engedélyt, illetve utólagos jóváhagyást kérni rá a főnökségtől. Aztán amikor felháborodott újságcikk jelent meg róla, gyorsan betiltották a rendőrök általi viselését és a kezdeményezőkkel szemben fegyelmi eljárást indítottak. Azt azért még (egyfajta magyarázatként) hozzáteszem, hogy a BRP akkori főnöke - aki a kitűző azonnali betiltását és a villámgyors fegyelmiket elrendelte - egy nő volt: Martine Monteil commissaire divisionnaire (kábé ezredes).
Természetesen a kitűző feketepiaci ára innen kezdve az egekbe ugrott (a gyűjtők egymást taposva igyekeztek beszerezni belőle, de állítólag a párizsi stricik és prostik is vadásztak rá), de nekem szerencsém volt, mert ingyen jutottam hozzá egy párizsi utam alkalmával. Még mielőtt bárki is félreértene: egy BRP-s kolléga adta, nem egy örömlány! Nem kizárt persze, hogy ez már utángyártott darab (a piac így működik), de úgyse akarom eladni, szóval tökmindegy.
Az utolsó képen láthatjátok a betiltott, illetve az ezt követően hivatalossá vált (és politikailag korrekt) BRP-kitűzőt.
Érdekességként mondom: a párizsi prostik 80%-a külföldi (2022-es adat). A TOP3: nigériaiak, románok és kínaiak. És egy másik érdekesség (ami talán szembemegy azzal, ami a közvélekedésben él): a franciaországi prostituáltakat futtatók, vagyis a belőlük élő és őket kizsákmányoló "stricik" 75%-a nőnemű. Friss hazai statisztikákat nem ismerek.
Amúgy én tényleg mélységesen elítélem a nők (és a férfiak, továbbá a nem-binárisok, azaz MINDENKI) szexuális kizsákmányolását. Felelősen mondom ezt, már csak azért is, mert úgy másfél évet ezen a bűnüldözési vonalon is tettem ezt-azt és láttam elég durva dolgokat. De ezzel együtt azt is vallom, hogy ha egy nagykorú ember ÖNSZÁNTÁBÓL, SZABAD AKARATÁBÓL ebből akar megélni és szolgáltatását a korrekt piacgazdaság szabályai szerint nyújtja (vagyis nem ver át senkit és nem okoz semmiféle kárt a kuncsaftnak), akkor felőlem tegye. És persze adózzon is a jövedelme után.
Persze tudom, hogy nagyon nehéz a bűnözést távoltartani a szexipartól és ennek szereplőitől, s azzal is tisztában vagyok, hogy sokan nem értenek egyet ezzel a megengedő állásponttal, de bárki nyugodtan bekommentelheti az ezzel kapcsolatos véleményét.
Mivel nem vagyok szakértő, inkább nem játszanék szerepet, ugyanakkor az a gondolat jutott eszembe, hogy a bűnözés nem azért telepedik rá a prostitúcióra, mert illegális? Ergo ha ugyanolyan iparággá válna, mint bármely más szolgáltató szektor, rendes jogszabályi környezettel, érdekvédelemmel, esetleg szakszervezettel is, ugyanúgy fordulhatnának a panaszaikkal a rendőrséghez és/vagy ügyvédhez, akkor a bűnözés is visszább szorulna, mert kevésbé lennének a szexmunkások kiszolgáltatva és egyedül hagyva.
Na persze ez meló és pénz és energia, illetve szembemegy a keresztény erkölcsökkel (mint amilyen a szeresd felebarátod, meg ilyenek...), úgyhogy nálunk azért olyan marha nagy csodát nem igazán várok ezen a téren.
Az igazi prostik nem az utcán vannak. :((