A náci állatvédelem

Talán sokaknak meglepő (esetleg megdöbbentő) lesz a következő információ: Hitler (és a náci Németország) volt a korszerű, huszadik századi állatvédelem legkiemelkedőbb zászlóvivője.

A nemzetiszocialisták hatalomra jutásuk utáni egyik első intézkedése a vágóhidakra vonatkozó törvények szigorítása volt: megtiltották, hogy állatot érzéstelenítés nélkül vágjanak le. A Reich ugyancsak az első államok között volt, ahol kifejezetten állatvédelmi törvény (Reichstierschutzgesetz) lépett életbe, még 1933-ban. Az állatkísérleteket sem nézték jó szemmel, az élveboncolást például 12 év fegyházzal rendelték büntetni. Poroszország (ahol Göring miniszterelnökként tevékenykedett) betiltotta a vadállatok csapdázását és a rákok élve történő megfőzését. 1938-tól az állatvédelem kötelező oktatási anyag volt az állami iskolákban. Még a gömbakváriumot is betiltották, mondván: a halakat nagyon zavarja, hogy mesterséges élőhelyükön így nincs egyetlen sarok sem.

Elképesztő, hogy az emberi történelem egyik legembertelenebb rendszere koncentrációs táborba záratta azokat a horgászokat (is), akik nem bántak elég könyörületesen a kifogott halakkal, valamint súlyos börtönévek vártak azokra a kirándulókra, akik feldúlták a vadállatok vackait, fészkeit.

Adolf tervei között szerepelt, hogy 1945-től a Reich egész területén betiltják a vadászatot (Göring mint birodalmi vadászmester szerintem tiltakozott volna), de amint azt talán sokan tudják, közbejött ez-az és a terv megvalósítása elmaradt.

(A PR-fotón maga a Führer, amint egy őzgidával barátkozik)