A macskaügynök története

A hidegháború során a legismertebb amerikai titkosszolgálat (a CIA-ről beszélek) számos unortodox hírszerzési módszert próbált ki a szovjetek (és ezek csatlósai) ellen. Ezek közül ma a beszédes fedőnevű Acoustic Kitty (Akusztikus avagy Hangtani Cica) projektről ejtek néhány szót, a tisztánlátókról már írtam a múltkor.

Az 1960-as évek elején a CIA Tudományos és Technológiai Igazgatósága (Directorate of Science & Technology) nagy fába vágta a virtuális fejszéjét: elkezdte mérlegelni, hogy hogyan lehetne macskákat hírszerzésre felhasználni. Na nem kémeknek akarták kiképezni az állatokat, hanem egyfajta mozgó és feltűnésmentes mikrofonokként gondoltak rájuk. Az elképzelések szerint az idomított és műszaki kütyükkel felszerelt macskákat például a nyilvános helyszíneken (parkokban, éttermekben, teraszokon, stb.) megjelenő és beszélgető, az USA-ban akkreditált szovjet diplomaták ellen vetették volna be. A cél elérése érdekében bizony meglehetősen durva kísérletezési folyamat indult el, amibe a műszakisok mellett állatorvosokat és viselkedéskutatókat is bevontak. A macskákat persze senki nem kérdezte. Macskatulajdonosok most vegyenek mély levegőt, mielőtt tovább olvassák a posztot.

Sebészi úton miniatürizált adó- és vevőkészüléket, valamint elemeket és drótokat ültettek az állatokba (a gerincük mentén és a farkukba például antennát vezettek). A forgatókönyv szerint az így előkészített macsekok a talajon vagy a környező fák ágain megközelítették volna a célszemélyeket, néhány méterre tőlük megálltak volna, a mikrofon felvette volna a beszélgetést, majd az adó ezt továbbította volna a közelben található mobil vevőállomásnak, ami egy autóban lett volna elhelyezve.

• Az előző bekezdésben olvasható számos "volna" már finoman utal is arra, hogy a projekt (amire becslések szerint úgy 20 millió akkori dollárt költöttek) nem a legsikeresebben végződött.

Lehet, hogy a bolygó legtehetségesebb hírszerzői és titkosszolgálati technikusai tényleg a CIA-nek dolgoztak, de hogy a macskák lelkivilágához nem igazán értettek, az biztos. Ugyanis mindennel számoltak, csak azzal nem, amit bármelyik macskatulajdonos ingyen és bérmentve elárulhatott volna nekik: azt, hogy ezeket az állatokat marhanehéz "idomítani". A macskáknak hatalmas egójuk van, általában azt teszik, amihez kedvük van; ha éhesek, akkor kaját keresnek és nem törődnek az elvárásokkal, akkor játszanak, amikor akarnak, stb.

Úgyhogy a projekt becsődölt. A végső lökést ehhez 1967-ben kapták meg, amikor egy - hónapokon át "idomított" és "képzett", teljesen betechnikázott - macskát kivittek egy washingtoni parkba, ahol egy (már régóta szoros FBI-megfigyelés alatt álló) szovjet diplomata éppen egy diszkrét találkozót bonyolított le egy ismeretlen pasival. Ott üldögéltek egy padon és beszélgettek. A macskát ráküldték a célszemélyekre, a közelben egy mikrobuszban pedig két technikus ugrásra készen várta a hangot. A szuperül felkészített kémmacska azonban észrevett egy egeret és utánavetette magát. A rágcsáló kétségbeesésében kiszaladt az úttestre, a macsek utána, majd egy robogó taxi elgázolta a macskaügynököt, s ezzel véget vetett az Acoustic Kitty műveletnek. Végleg és visszavonhatatlanul.