A kötelező védelem

Clarence Earl Gideon egy 51 éves floridai hajléktalan volt, akit 1961-ben 5 (öt!) év fegyházra ítéltek, mert egy vegyesboltból állítólag ellopott 5 dollár készpénzt és hat üveg sört. Az egyedül bizonyíték annyi volt, hogy egy járókelő mintha látta volna, amint távozik a boltból, kezében a sörrel és zsebeiben egy csomó aprópénzzel.

Clarence barátunk nincstelen volt, úgyhogy ügyvédet nem tudott felfogadni, de olvasni tudott és megvolt a magához való esze. A sitten elkezdte olvasgatni az USA alkotmányát és ennek kiegészítéseit. A hatodikból azt a következtetést vonta le, hogy a tisztességes és igazságos büntetőeljáráshoz való jogba (amit ez a kiegészítés tartalmaz) beletartozik az ügyvédhez való jog is. Nosza, beadványt írt a floridai legfelsőbb bírósághoz, de a Tallahassee-i bírák lesöpörték az asztalról a hajléktalan csávó alkotmány-értelmezését. Még az is lehet, hogy röhögtek is egy jót.

Clarence nagyon ráért, úgyhogy ismét elővette a cerkát és ezúttal az USA Legfelsőbb Bíróságához fordult. Levelében kifejtette, hogy ő nem sokat konyít ugyan a joghoz, de szerinte az államnak kötelező ingyenes védőt biztosítania minden olyan gyanúsított számára, aki ezt nem tudja megfizetni.

• A hazai kötelező védő-kirendeléssel és más kapcsolódó jogi érdekességekkel foglalkozik jóbarátom, Ésik doktor blogja, amit csak ajánlani tudok a téma iránt édeklődőknek:

A washingtoni öregfiúk elővették az alkotmányt, dumcsiztak egy jót, majd 9:0 arányban igazat adtak Clarence-nek: minden amerikai bíróság számára kötelező érvényű állásfoglalásban előírták, hogy ha valaki gyanúsítottként nem tud ügyvédet megfizetni, ez a szolgáltatás ezentúl ingyen jár neki. Azóta ez USA-szerte kötelező. Így 1963-ban a floridai bíróság újratárgyalta Clarence ügyét, ezúttal már alanyi jogon kijelölt védővel. A per végén - többek között az ügyvédi felszólalások következményeként - a vádlottat bizonyítékok hiányában felmentették.

Tanulság? Annyi mindenképp, hogy remény mindig van. Már ha tudsz olvasni, gondolkozni és nem adod fel.