A Royal Navy is előszeretettel élt az angol katonahumor (és az angol nyelv) adta lehetőségekkel.
1942 decemberében, miközben Gibraltár és Algír között végzett kísérési és mentési feladatokat, a HMS Porcupine (tarajos sül) nevű brit torpedórombolót megtámadta egy német tengeralattjáró (az U-602). A rombolóra kilőtt négy torpedó közül három mellément ugyan, de a negyedik pont a közepén találta el a hajót, amely gyakorlatilag kettétört. A roncsot (roncsokat?) sikerült biztonságos francia-algériai kikötőbe vontatniuk, leszerelték róluk a fegyverzetet, majd - mivel a brit haditengerészet olyan, mint egy nagymama: semmit nem dob ki, amire esetleg még szüksége lehet - hat hónap múlva a két részt elvitték Portsmouthba.
Itt mindkét részből a kikötőben állandóra lehorgonyzott katonai pontonhajót (egyfajta átmeneti mini-laktanyát) csináltak, s mindkettőt felvették a hadihajó-jegyzékbe. Az egykori orr-rész hivatalosan is a HMS Pork (disznóhús), a tat-rész pedig a HMS Pine (fenyő) nevet kapta, amik magyarul nem túl poénosak ugyan, de angolul elég mókásan hangzanak.
Végül 1947-ben mindkettőt eladták egy civil cégnek, akik elbontották őket.
Régi tanulmányaimra halványan emlekezve szeretném ide behozni a ridegtörés fogalmát, aminek a felismeréséhez nagyban hozzájárult az USA belépése a második világháborúba, és hogy rengeteg hajót vesztettek ezt követően: egyrészt a portlandi kikötőben, másrészt (asszem a u-boatok kikerülése miatt) az Északi-tenger felé tett utak során a hajók kettétörtek.
Elkezdték vizsgálni, hogy mi miatt történt mindez, ami, ha jól tudom, a háború után fejeződött be. Ennek eredményeképpen komoly változások következtek az acél széntartalmára- és egyéb ötvözőanyagaira, valamint a hegesztéstechnikai előírásokra vonatkozóan.
A két halmaz egyesítve Pork U Pine. 😊
(Angol humor magyarázva jó. 😊 Ja úgy sem. 😊)