A hiányzó harckocsiklíma

Az 1967-es (hatnaposnak is nevezett) arab-izraeli háború legnagyobb csatájában, a Sínai-félszigeten található Mitla-szoros melletti harckocsi-ütközetben mintegy ezer páncélos vett részt. A jelentős túlerőben levő egyiptomi oldal a szovjetektől vásárolt T34-85 és a kor csúcsmodelljeinek számító T-54 és T-55 típusokkal próbálta megállítani a zsidó állam amerikai harckocsikkal felszerelt hadseregét. A próbálkozás nem igazán jött össze nekik, aminek számos oka volt, de most csak az egyiket említem.

A szovjet harckocsik tényleg nem voltak rossz minőségűek a kor technikai színvonalához képest, de a szovjet hadmérnökök az alapverziót nem kifejezetten a közel-keleti nyári napokon történő használatra tervezték. Az egyiptomi hadi beszerzők valahogy figyelmen kívül hagyták (vagy jelezték, de az illetékesek nem vették figyelembe a jelentéseiket), hogy a szovjet páncélosokban kiválóan működik a fűtés, de a klímát valahogy nem tartották fontosnak szériatartozékként beszerelni.

A kánikulai napok idehaza már régen elmúltak, de talán mi is el bírjuk képzelni az egyiptomi harckocsizók fizikai és idegállapotát a hatalmas fémtestekben, amikor odakint a kő- és homoksivatagban a hőmérséklet gyakran elérte, sőt akár meg is haladta a 40-42 fokot (a hatnapos háború június 5-10 között zajlott le). Mondjuk az is tény, hogy a szovjet katonai vezetők sok mindenre gondoltak úgy általában, de a sorállomány komfortérzetére magas ívben szartak.

(A képen egy hajdani T54-es a latruni szabadtéri harckocsi-múzeumban, Izraelben. Ezt a fotót a netről kölcsönöztem, de én is jártam ott néhány évvel ezelőtt, csak sajnos most nem találom az ott készített fényképeket.)