A GITMO-lemezgyűjtemény
Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de ami engem illet, eddigi életem során rengeteg mindent gyűjtöttem már: gyerekkoromban üres cigarettás- és gyufásdobozt, na és természetesen bélyeget (van, aki soha NEM gyűjtött bélyeget?), aztán katonai és rendőri felvarrókat, telefonkártyát, képeslapot, kitűzőket, régi pénzérméket és bankjegyeket, Galaktikákat és Interpress Magazinokat, mostanában pedig digitalizált anyakönyveket és filmsorozatokat, szóval nem panaszkodom.
Bakelitlemezt* azonban soha.
Pedig ha gyűjtöttem volna, ez a hír nagyon felizgatna: a világ egyik legklasszabb bakelitgyűjteménye az amerikai hadsereg tulajdonában van, méghozzá nem is akárhol, hanem a Kubában található Guantanamo-öbélbéli haditengerészeti támaszponton, ami nem kifejezetten erről híres, hogy úgy mondjam. A bázis belső rádiójának, a Radio GTMO-nak van egy archívuma, amelyben több, mint 20 ezer régi lemez található, köztük számos olyan ritkaság, ami nagy valószínűséggel sehol máshol nem lelhető fel. A gyűjtemény alapjait a huszadik század negyvenes éveiben kezdték itt lerakni a zenebolond katonák, aztán ez folytatódott egészen a bakelitek eltűnéséig. Becslések szerint a lemezek összértéke jelenleg megközelíti az 5 millió dollárt, de persze senki nem akarja eladni őket (vagy ha igen, ezért katonai böri járna, mert ami a hadseregé, az a hadseregé).
Ha arra járok, feltétlenül megnézem. De csak miután megengedték, hogy levegyem azt a narancssárga színű kezeslábast.
*: ja, tudom, hogy soha nem készült bakelitből (hanem inkább acetilcellulóz-polivinilkloridból vagy sellakból), de mivel a magyarban ez terjedt el, én is így használom.
(A képen a Radio GTMO hangarchívumának egyik terme az ügyeletes lemezlovassal)
És persze BÚÉK, továbbá boldog névnapot Szilveszter nevű olvasóimnak és barátaimnak! Jövőre veletek ugyanitt!
Személyes kérdés.
Miért digitalizált anyaköny lett a hobbi?
Családfa kutatás, vagy annál mélyebb?
Ehhez egy extrém történet. Határnál szólnak, hogy lejár a személyim (rendesek voltak).
Irány az okmányiroda, ahhol kiderült, hogy 29 éven kereztül rosszül írtam a nevem. (rövid ü, hosszú ű).
Szerintem nem, mert a lejárt személyim, az útlevelm és a lakcímkártyám is az én verziómat erősíti.
Nem az egyetlen megoldás, ha az összeset lecserélem (nk-i cikkekel, egyetemi, doktori diploma etc ...).
Fél óra vita után (türelmes vagyok), kiegyeztünk, hogy beviszem a születési anyakönyvi kivonatomat.
Mutatom, hogy nézd itt is hosszú Ű. Mondja nem.
Na ekkor tört ki az állat belőlem. Két percig tartott, de a negyven valahány ember a terem tulsó végén is tisztán hallota (fájhatott a fülök, mert hangerőm is van), és mivel magyar vagyok, tudom cifrázni :) .
Szerepelt benne, hogy analfabéta baszatlan pénzért vert nyolc osztályos ... .
Ezt kikérte magának.
Majd hasonló hangerővel teljes udvarias modorba közöltem vele, hogy akkor fogja meg a kezecskémet és sétáljunk át a jegyzőhőz, ahhoz majd kiderült, hogy (ritkán használom a Dr. fokozatot), de most igen és majd ő eldönti, hogy melyikünknek van hiányossága az olvasás terén.
Erre már hápogot, hogy az nagy ember és piszlicsáré ügyel ne zavarjuk, mert ezer ember munkáját felügyeli.
Nem baj leépítésént tudni fogja, hogy ki az analfabéta és nem kell gondolkodnia ki a felesleges volt a riposzt (szokásos hangerővel).
5 perc alatt be korrigálta , a hibás adatfelvitelt, de probált szopatni elötte.
Azóta se tudom miért, de ezt a történetet én mindenkinek elmesélem :) .
Remélem elfér :)
Ahogy az elsütőbillentyű a köznyelvben "ravasz", tőlem a LP is lehet "bakelit", engem nem zavar. Ma újra divat lemezjátszón lemezt hallgatni, nekem is van egy régi pörgetőm. Az analóg hanghordozóknak tényleg jobb, más hangja van mint pld egy cd-nek (mp3-ról már nem is beszélve). Ma a nagyfelbontású digitális jel alapú zene az irány, ehhez kell egy erre alkalmas lejátszó és forrás, stream, én a Tidal-ra fizetek elő. Lényeges kérdés a hanglemezek esetében, hogy mi a master, az eredeti anyag amit rányomnak. Analóg, vagy cd-nél nem jobb minőségű digitális, mert akkor az egész szemfényvesztés. Persze a guantanamói gyűjtemény régebbi darabjaiban vakon lehet bízni, azok biztosan analógok.