Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de ami engem illet, eddigi életem során rengeteg mindent gyűjtöttem már: gyerekkoromban üres cigarettás- és gyufásdobozt, na és természetesen bélyeget (van, aki soha NEM gyűjtött bélyeget?), aztán katonai és rendőri felvarrókat, telefonkártyát, képeslapot, kitűzőket, régi pénzérméket és bankjegyeket, Galaktikákat és Interpress Magazinokat, mostanában pedig digitalizált anyakönyveket és filmsorozatokat, szóval nem panaszkodom.
Ehhez egy extrém történet. Határnál szólnak, hogy lejár a személyim (rendesek voltak).
Irány az okmányiroda, ahhol kiderült, hogy 29 éven kereztül rosszül írtam a nevem. (rövid ü, hosszú ű).
Szerintem nem, mert a lejárt személyim, az útlevelm és a lakcímkártyám is az én verziómat erősíti.
Nem az egyetlen megoldás, ha az összeset lecserélem (nk-i cikkekel, egyetemi, doktori diploma etc ...).
Fél óra vita után (türelmes vagyok), kiegyeztünk, hogy beviszem a születési anyakönyvi kivonatomat.
Mutatom, hogy nézd itt is hosszú Ű. Mondja nem.
Na ekkor tört ki az állat belőlem. Két percig tartott, de a negyven valahány ember a terem tulsó végén is tisztán hallota (fájhatott a fülök, mert hangerőm is van), és mivel magyar vagyok, tudom cifrázni :) .
Szerepelt benne, hogy analfabéta baszatlan pénzért vert nyolc osztályos ... .
Ezt kikérte magának.
Majd hasonló hangerővel teljes udvarias modorba közöltem vele, hogy akkor fogja meg a kezecskémet és sétáljunk át a jegyzőhőz, ahhoz majd kiderült, hogy (ritkán használom a Dr. fokozatot), de most igen és majd ő eldönti, hogy melyikünknek van hiányossága az olvasás terén.
Erre már hápogot, hogy az nagy ember és piszlicsáré ügyel ne zavarjuk, mert ezer ember munkáját felügyeli.
Nem baj leépítésént tudni fogja, hogy ki az analfabéta és nem kell gondolkodnia ki a felesleges volt a riposzt (szokásos hangerővel).
5 perc alatt be korrigálta , a hibás adatfelvitelt, de probált szopatni elötte.
Azóta se tudom miért, de ezt a történetet én mindenkinek elmesélem :) .
Igen, családkutatással (is) foglalkozom, kizárólag bánsági területeken.
Az ékezetekről nekem is van sztorim.
Annak idején, amikor megkaptam az első személyimet, a családnevem rövid o-val írták bele (a román írógépeken nincs hosszú ó). Fogtam magam és egy fekete tollal ráírtam az ékezetet. Éveken keresztül semmi probléma nem volt ezzel, aztán egy igazoltatásnál a rendőrnek feltűnt. Mondta, hogy ez okirathamisítás. Bevallom, majdnem beszartam. Pár másodperc múlva legyintett, visszaadta az igazolványt és intett, hogy kotródjak el.
Ahogy az elsütőbillentyű a köznyelvben "ravasz", tőlem a LP is lehet "bakelit", engem nem zavar. Ma újra divat lemezjátszón lemezt hallgatni, nekem is van egy régi pörgetőm. Az analóg hanghordozóknak tényleg jobb, más hangja van mint pld egy cd-nek (mp3-ról már nem is beszélve). Ma a nagyfelbontású digitális jel alapú zene az irány, ehhez kell egy erre alkalmas lejátszó és forrás, stream, én a Tidal-ra fizetek elő. Lényeges kérdés a hanglemezek esetében, hogy mi a master, az eredeti anyag amit rányomnak. Analóg, vagy cd-nél nem jobb minőségű digitális, mert akkor az egész szemfényvesztés. Persze a guantanamói gyűjtemény régebbi darabjaiban vakon lehet bízni, azok biztosan analógok.
Nem tudom a bakelit honnét ered itthon (gondolom vmi szakértő kitalálta a 10 millió szövetségi kapitány országában jó magyar szokás szerint, aztán a tömeg ész nélkül átvette).
Amit a facen említettél.
Nagyon más hangja van (mint a CD-nek), analógosnak mondják. Melegebb, kellemesebb.
Mondjuk nem véletlenül, mert a 24/96-os (bit, kHz) mintavételezésű hanganyagból vágják, míg a CD csak 16/44,1, tehát sokkal kevesebb adatot tartalmaz. (A zenei CD, a CDDA sztenderdjét a red book tartalmazza.)
Sajnos a konzerv zenék (pop stb) közönsége nem igényelte/igényli a minőségi hangfelvételeket, így ez eléggé el lett hanyagolva már a stúdiómunkák során is (és anno az mp3 sem tett jót az emberek zenei szocializációja során).
Jazz, komolyzene az vmivel jobb, de a vinyllel nem veszi fel a versenyt. (Szólhatna sokkal jobban, referencia CD-k, ahol maximálisan kihasználták a formátumban rejlő lehetőségeket, teljesen másként, elképesztően jól szólnak, mint egy kommersz darab.)
(Csak így zárójelesen: nagyon másképp szól pl egy európai, egy amerikai vagy egy japán nyomata ugyanannak a CD-nek. Ennek részben a különböző piacok igényei az oka, de pl az amerikaiak építkezési szokásai is közrejátszik, ahová extra basszus szükséges az ottani házak mélyhang elnyelése okán.)
Szerintem ezt egy minimum audiofil rendszeren egy jó minőségű hanganyaggal simán meghallanád te is.
Vagy a nagyfelbontású (hi-res) felvételek minőségi előnyeit a CD-hez viszonyítva. Ezeknek felbontástól függően (nem mindegy a felvétel eredeti formátuma sem, amelyben felvették) tud jobb hangja lenni a vinylnél, viszont annak analógos, meleg hangját ezek sem tudják (viszont az azon hallható csendet igen).
(Nagyon sok múlik a hangmérnökön, a stúdión, hogy hogyan keverik a nyers hanganyagot.)
Nick Hornby kedvelőknek kötelező darab, a Pop, csajok, satöbbi (High Fidelity). A bolt neve Championship Vinyl, a magyar fordításban Bajnok Bakelit. :-) Egy estét megér a film, akkor is, ha nem vagy John Cusack rajongó — én imádom.
Boldog új évet! Én hirtelen nem láttam az emailt olvasva, hogy milyen LMBT lemezgyűjteményről lesz itt szó. De aztán máshova fordult ez a történet. Úgy érzem, kicsit átmosták az agyamat. :)
Tényleg nem értem ezt a bakelitezést :). Megújult formájában vinylezést. Mikorbarázdás hanglemez. Hanglemez. Lemez. Erre tényleg van magyar szó, ráadásul ugye még a feltalálója is Magyarországról származott el. Ennek ellenére tényleg baromi érdekes a sztori.
Dobozban születtem, ott nőttem fel és ott is élek. Tudom. De eddig még soha senkit nem hallottam a CD lemezt hanglemeznek nevezni. Szerintem a Vinyl az padló manapság, a bakelit meg a kávéfőző füle.
Személyes kérdés.
Miért digitalizált anyaköny lett a hobbi?
Családfa kutatás, vagy annál mélyebb?
Ehhez egy extrém történet. Határnál szólnak, hogy lejár a személyim (rendesek voltak).
Irány az okmányiroda, ahhol kiderült, hogy 29 éven kereztül rosszül írtam a nevem. (rövid ü, hosszú ű).
Szerintem nem, mert a lejárt személyim, az útlevelm és a lakcímkártyám is az én verziómat erősíti.
Nem az egyetlen megoldás, ha az összeset lecserélem (nk-i cikkekel, egyetemi, doktori diploma etc ...).
Fél óra vita után (türelmes vagyok), kiegyeztünk, hogy beviszem a születési anyakönyvi kivonatomat.
Mutatom, hogy nézd itt is hosszú Ű. Mondja nem.
Na ekkor tört ki az állat belőlem. Két percig tartott, de a negyven valahány ember a terem tulsó végén is tisztán hallota (fájhatott a fülök, mert hangerőm is van), és mivel magyar vagyok, tudom cifrázni :) .
Szerepelt benne, hogy analfabéta baszatlan pénzért vert nyolc osztályos ... .
Ezt kikérte magának.
Majd hasonló hangerővel teljes udvarias modorba közöltem vele, hogy akkor fogja meg a kezecskémet és sétáljunk át a jegyzőhőz, ahhoz majd kiderült, hogy (ritkán használom a Dr. fokozatot), de most igen és majd ő eldönti, hogy melyikünknek van hiányossága az olvasás terén.
Erre már hápogot, hogy az nagy ember és piszlicsáré ügyel ne zavarjuk, mert ezer ember munkáját felügyeli.
Nem baj leépítésént tudni fogja, hogy ki az analfabéta és nem kell gondolkodnia ki a felesleges volt a riposzt (szokásos hangerővel).
5 perc alatt be korrigálta , a hibás adatfelvitelt, de probált szopatni elötte.
Azóta se tudom miért, de ezt a történetet én mindenkinek elmesélem :) .
Remélem elfér :)
Igen, családkutatással (is) foglalkozom, kizárólag bánsági területeken.
Az ékezetekről nekem is van sztorim.
Annak idején, amikor megkaptam az első személyimet, a családnevem rövid o-val írták bele (a román írógépeken nincs hosszú ó). Fogtam magam és egy fekete tollal ráírtam az ékezetet. Éveken keresztül semmi probléma nem volt ezzel, aztán egy igazoltatásnál a rendőrnek feltűnt. Mondta, hogy ez okirathamisítás. Bevallom, majdnem beszartam. Pár másodperc múlva legyintett, visszaadta az igazolványt és intett, hogy kotródjak el.
A kisebbségi lét szépségei :-)
Ruzsa falu is így lett rövid. Nem volt hosszú ú és kézzel elfelejtették átvezetni a gépelt íratra :) .
Az okirahamisítás emlitésére én is felvettem volna a barna alsógatyámat :) .
Ahogy az elsütőbillentyű a köznyelvben "ravasz", tőlem a LP is lehet "bakelit", engem nem zavar. Ma újra divat lemezjátszón lemezt hallgatni, nekem is van egy régi pörgetőm. Az analóg hanghordozóknak tényleg jobb, más hangja van mint pld egy cd-nek (mp3-ról már nem is beszélve). Ma a nagyfelbontású digitális jel alapú zene az irány, ehhez kell egy erre alkalmas lejátszó és forrás, stream, én a Tidal-ra fizetek elő. Lényeges kérdés a hanglemezek esetében, hogy mi a master, az eredeti anyag amit rányomnak. Analóg, vagy cd-nél nem jobb minőségű digitális, mert akkor az egész szemfényvesztés. Persze a guantanamói gyűjtemény régebbi darabjaiban vakon lehet bízni, azok biztosan analógok.
Nem tudom a bakelit honnét ered itthon (gondolom vmi szakértő kitalálta a 10 millió szövetségi kapitány országában jó magyar szokás szerint, aztán a tömeg ész nélkül átvette).
Amit a facen említettél.
Nagyon más hangja van (mint a CD-nek), analógosnak mondják. Melegebb, kellemesebb.
Mondjuk nem véletlenül, mert a 24/96-os (bit, kHz) mintavételezésű hanganyagból vágják, míg a CD csak 16/44,1, tehát sokkal kevesebb adatot tartalmaz. (A zenei CD, a CDDA sztenderdjét a red book tartalmazza.)
Sajnos a konzerv zenék (pop stb) közönsége nem igényelte/igényli a minőségi hangfelvételeket, így ez eléggé el lett hanyagolva már a stúdiómunkák során is (és anno az mp3 sem tett jót az emberek zenei szocializációja során).
Jazz, komolyzene az vmivel jobb, de a vinyllel nem veszi fel a versenyt. (Szólhatna sokkal jobban, referencia CD-k, ahol maximálisan kihasználták a formátumban rejlő lehetőségeket, teljesen másként, elképesztően jól szólnak, mint egy kommersz darab.)
(Csak így zárójelesen: nagyon másképp szól pl egy európai, egy amerikai vagy egy japán nyomata ugyanannak a CD-nek. Ennek részben a különböző piacok igényei az oka, de pl az amerikaiak építkezési szokásai is közrejátszik, ahová extra basszus szükséges az ottani házak mélyhang elnyelése okán.)
Szerintem ezt egy minimum audiofil rendszeren egy jó minőségű hanganyaggal simán meghallanád te is.
Vagy a nagyfelbontású (hi-res) felvételek minőségi előnyeit a CD-hez viszonyítva. Ezeknek felbontástól függően (nem mindegy a felvétel eredeti formátuma sem, amelyben felvették) tud jobb hangja lenni a vinylnél, viszont annak analógos, meleg hangját ezek sem tudják (viszont az azon hallható csendet igen).
(Nagyon sok múlik a hangmérnökön, a stúdión, hogy hogyan keverik a nyers hanganyagot.)
Köszi, ezeket nem tudtam!
Nick Hornby kedvelőknek kötelező darab, a Pop, csajok, satöbbi (High Fidelity). A bolt neve Championship Vinyl, a magyar fordításban Bajnok Bakelit. :-) Egy estét megér a film, akkor is, ha nem vagy John Cusack rajongó — én imádom.
https://www.imdb.com/title/tt0146882/
Egyébként nagyon sok mindenre vágtak lemezt, pl. mellkasröntgen felvételekre, ha nem épp a lejátszón forogtak, lehetett nézegetni...
Boldog új évet! Én hirtelen nem láttam az emailt olvasva, hogy milyen LMBT lemezgyűjteményről lesz itt szó. De aztán máshova fordult ez a történet. Úgy érzem, kicsit átmosták az agyamat. :)
Tényleg nem értem ezt a bakelitezést :). Megújult formájában vinylezést. Mikorbarázdás hanglemez. Hanglemez. Lemez. Erre tényleg van magyar szó, ráadásul ugye még a feltalálója is Magyarországról származott el. Ennek ellenére tényleg baromi érdekes a sztori.
A hanglemez, lemez az lehet CD is. A bakelit/vinyl egyértelmű.
Dobozban születtem, ott nőttem fel és ott is élek. Tudom. De eddig még soha senkit nem hallottam a CD lemezt hanglemeznek nevezni. Szerintem a Vinyl az padló manapság, a bakelit meg a kávéfőző füle.
hógömböket egy időben, de sokat kellett port törölni, szóval, egy költözésnél "elvesztek" :)
boldogat!
Áll az alku! Időközben meg megelégszünk a hétköznapi szösszenetekkel.