A félszemű szamuráj

Szakai Szaburó (坂井 三郎), a japán császári haditengerészet 26 éves repülő főtörzsőrmestere 1942. augusztus 8-án, egy Guadalcanal melletti légicsatában találatot kapott: egy 7,62 mm-es lövedék az egyik szemén keresztül behatolt a koponyájába, áthaladt az agyán, majd távozott. A pilóta testének bal része megbénult, de - kábé 800 kilométert repülve - sikeresen hazavezette a Mitsubishi Zeróját a bázisra. Itt azonnal kórházba akarták vinni, de a főtörzsöt kemény fából faragták: körmeszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy előbb megírja a jelentését (elvégre a szabályzatban az szerepelt, hogy egy pilótának ez az első dolga a visszatérés után), s az orvosi segítséget csak ezt követően fogadta el.

Szaburó kolléga végül felépült és előbb kiképzőként dolgozott, majd - figyelemmel arra az apró, de nem jelentéktelen körülményre, hogy már csak egy szeme volt - különleges parancsnoki engedéllyel visszaült egy Zeróba és további légicsatákban vett részt.

Az elöljárói elismerés sem maradt el, de - hogy őszinték legyünk - nem vitték túlzásba: 1944-ben zászlóssá, majd 1945-ben alhadnaggyá léptették elő. Igen, jól olvastad: alhadnaggyá.

A háború után személyesen is találkozott és koccintott Harold Jones-szal, az amerikai légierő egykori őrmesterével, aki annak idején azt a bizonyos lövedéket kilőtte rá. 1957-ben megjelent a Samurai! című önéletrajza, ami (nem véletlenül) sikerkönyv lett. A japán tiszt végül 2000-ben hunyt el szívrohamban, 84 éves korában.

A szamuráj az szamuráj!

(A képen Szaburó főtörzs, még két szemmel)