1 Comment

Ez durva... Gyerekként öreganyámat folyamatosan sztoriztattam a fiatalkori háborús élményeiről, vagy amit neki meséltek. Ő szeretett róla mesélni én pedig szerettem hallgatni. Konkrétumra alig emlékszem ennek ellenére. Az anyai ágon nem szerettek róla mesélni, később néhány dolog mégis kiderült, ott megértettem, miért nem. Az apai ág apai ágáról szintén valahol menet közben eltűntek (vagy elhallgatódtak) a családtörténetek (örmény vonal, ez is sejthető, hogy miért). Oda akarok kilyukadni, hogy olyan, mintha a történelem általi nagy családi tragédiák valahogy kikopnának az emlékezetből, a törikönyvből olvasva vagy filmen nézve meg olyan, mintha nem is itt és velünk, hanem valami távoli galaxisban történtek volna meg a szörnyűségek. Számomra az a "csodálatos", hogy ilyen emberi tapasztalások után, hogyan létezhet még mindig háború a 21. században. Hát valószínűleg emiatt (is).

Expand full comment