Wodehouse és a nácik

Amikor 1940 őszén a németek internálták az akkor éppen Franciaországban élő P. G. Wodehouse-t (a huszadik század egyik legszellemesebb és legolvasottabb angol íróját), először egy belgiumi fogolytáborba, majd a felső-sziléziai Tost városába szállították, ahol egy elmegyógyintézetben raboskodott további hónapokat.

A viszonyokról (és Wodehouse humorérzékéről) mi sem árulkodik jobban, mint nagy kedvencem válasza egy német tiszt azon kérdésére, hogy hogy érzi magát Tostban:

• Tudja, már napok óta azon gondolkodom, hogy ha ez itt Felső-Szilézia, akkor milyen lehet az Alsó.

Ahogyan a közhely is mondja: mindenkinek vannak hibái. Nos, Wodehouse a második világháborúban elkövetett egyet. Miután az elmegyógyintézetből kiengedték, Berlinbe szállították. Itt több tárgyalást folytatott Goebbels embereivel, majd - nem kis hezitálás után - elfogadta a náci propagandaminiszter ajánlatát és bevállalta, hogy rádióműsor fog vezetni, amelyben saját írásait fogja felolvasni. Egyetlen feltétele volt: az elsősorban az angol nyelvű országok (Egyesült Királyság, Kanada, USA, stb.) hallgatóinak szánt adásokban a politikát (pláne az aktuálpolitikát) nagyon messziről kerülni fogja. Ezt a nácik elfogadták és az adássorozat elkezdődött. Öt adás ment le 1941 nyarán, melyek összefoglaló címe ez volt: Hogyan legyünk foglyok mindenféle előképzettség nélkül (How to be an Internee Without Previous Training). Ebből is kikövetkeztethető, hogy a saját fogvatartott-élményeiről mesélt.

Noha nagyon sokan támadták és gyalázták ezért Wodehouse-t (hazatérését követően az MI5 és az MI6 is többször kihallgatta, akárcsak a francia titkosszolgálat), összességében jól jött ki a balhéból. Elismerte, hogy hülyeséget csinált és sajnálja, de mentségéül szolgáljon, hogy soha nem hangoztatott náci ideológiát. A legvehemensebb ellenségei sem találtak egyetlen olyan mondatot sem a műsoraiban, ami utólag ne lett volna vállalható (maximum a csatorna, ahol ezeket nyilvánosságra hozta). Gondolom elég sokat elmond a renoméjáról, hogy II. Erzsébet egyik kedvenc írója volt, amiből a királynő nem is csinált titkot. Ha a leghalványabb náci-gyanú beigazolódik, szerintem ezt nem tette volna meg. Ráadásul lovaggá is ütötték (igaz, csak a harmadik előterjesztésre jött össze), ami szintén arra utal, hogy az a hiba tényleg csak hiba volt, nem bűn.

Na mindegy, én nagyon kedvelem. Ha nem olvastál tőle eddig semmit, nagyon ajánlom a Jeeves-sorozatát, de kezdheted a Forduljon Psmithhez-zel is.