Én még a tiborus/lemiles/konteo blogos idők óta követlek. Furcsa mennyire nincsenek erre szavak, nem tudom mit mondahtnék. Személyesen sosem találkoztunk, de egy értékes embert ismertem meg benned. Eddig is sokat tanultam tőled, a látásmódot adtál. Nagyon nagyon sok kitartást kívánok
Több mint 28 év intenzív terápiás tapasztalattal a hátam mögött csak egy javaslatom van:
Messze kergesd el azt, aki be akar protezsálni egy ITO -ra.
Az a Te ellenséged.
Hiú ábrándokat és fals reményeket ébreszt, csak a te és a családod szenvedését hosszabítja meg.
Többször több éves szenvedéseket kisértünk végig a kollégáimmal. Akiknek mi megjegyeztük a nevét, azok rendkívül sokat szenvedtek, ép tudattal.
...
Az egyik kedves neurológus kollégam, Dr. Menyhárt Miklós próbált egy országos szintű klub jelleget adni az Alzheimer -es betegeknek, ő vezette az
Alzheimer Caffé -t, ahol havonta egyszer össze gyűltek az érdeklődő rokonok tanácsért, ötlet bőrzére, tapasztalat cserére.
Az ő kérésére készítettem egy *.ppt anyagot, amivel a hozzátartozok munkáját tudtuk megkönnyíteni, nem kellett feltalálniuk a gyalog járást és a meleg vizet újból.
Csak az esetleges akadékoskodoknak írom, hogy értem én, hogy ez nem azonos Tiboru betegségével, de ápolási szempontból ugyan úgy kell eljárni.
Itt a Substack -on, privát üzenetben ha küldesz egy email címet, akkor elküldöm, hogy könnyítsem meg egy kicsit Csuri napjait.
Egyébként bárkinek szívesen elküldöm, ha ezzel segítek az illető családjának, ha hosszantartó, ágyban fekvő hozzátartozót kell otthon ápolni.
...
Köszönök minden bit-nyi információt, tudást, ismeretet, érdekességet,amit a több mint 10 év alatt megosztottál velünk.
Ide küldjed azt a ppt-t és minden ilyen tanácsot egyebet HÁLÁSAN fogadok... pl. majd a betegmozgatásról?? Hogy emeljünk fel egy 80 kilós embert a földről típusú csemegék...
Kerlek kuldd el nekem is. Pinkcollarwarrior@gmail.com. Van egy ot eves kolykom, tudnom kell, mikor kell kilepnem a bulibol, hogy o a legkevesbe seruljon.
Azt mondják, aki nyomot hagy maga után, már nem élt hiába. Ettől függetlenül, az élet igazságtalan. Kívánom, hogy a legkevesebb szenvedés után, emelt főfel üvölts annak a képébe, aki ezt így rendezte. Köszönöm a munkád. Bajtársi ölelés.
P.S. Egy PayPal.me link segítene annak, akinek nincs PayPal számlája. Egy kis ellenszolgáltatás lehetne az élvezetért, amit a blogok nyújtottak a követőknek.
Nem szoktam kommentelni, de nagyon régóta követem az írásaidat. És írásból élő emberként nagy példaképként tekintek rád: mindig szerettem volna olyan érdekesen, összeszedetten, izgalmasan, bölcsen és játékosan írni, mint te. Csodálatosak voltak a történeteid, és hidd el, nagyon sokan tanultunk belőlük. A szívem szakad most meg, és rengeteg erőt kívánok neked.
A feleségemmel (akkor még csak baratnőmmel) 2 hónapja voltunk együtt amikor a születésnapjára megvettem a Kémek krémje könyvedet, nézzük meg, hogyan reagál alapon. Azóta már a gyerekeimnek is olvastam Tőled. Nagyon köszönöm, köszönünk mindent!
Sok-sok éven át ...együtt dolgoztunk, mindenki a maga szakterületén, de szoros együttműködésben.
Aztán, a Sors úgy hozta, hogy egyszerre (ugyanazon a napon) léptünk magasabb beosztásokba, s akkor azt együtt...alaposan beba.....megünnepeltük. A lakásajtódig kísértelek aznap éjjel...hogy érj haza, biztonságban.
Aztán, a Sors hamarosan úgy hozta, hogy személyesen celebráltad a vezetői megbízatásom visszavonását, ezzel együtt a kirúgásomat...az nekem akkor nagyon fájt, és nem is értettem: miért??
Utolsó beszélgetésünk során a - meglehetősen - pikírt szavaim: "...ma nekem, holnap neked...", aztán Számodra is hamarosan valóra váltak.
Megbántam, hogy akkor... így reagáltam.
Megbántam, hogy amikor pont úgy jártál, mint korábban én....akkor egyfajta elégtételt éreztem.
Megértettem ugyanis, hogy "az" akkor: nem a Te döntésed volt...
Nekem minden jóra fordult azután, az új beosztásaimban kiteljesedtem....talán PONT az a "törés" kellett, akkor és ott...hogy így legyen.
Aztán, rá néhány évre, a korábbi "közös többszörösünk" 60. születésnapjára szervezett rendezvényre érkezve, véletlenül azonos helyen és időben parkolva, s a helyiségbe egymás mellett belépve, én már "csak" a szövetséget és a bajtársiasságot éreztem. Jót beszélgettünk ott...akkor már "minden - is - rendben volt".
Most is rendben van. (...)
"No name" módon olvastalak, like-oltalak, kommenteltelek....hosszú éveken át, közben ízlelgetve magamban a közös múltunk elemeit....de végig egyetértve Veled, a lényeges kérdésekben. Ahogy mindig is.
(...)
Örülök, hogy megismerhettelek, hogy együtt dolgoztunk, hogy küzdöttünk, sírtunk és nevettünk...hogy megbocsáthattam Neked, s ezzel magamnak, és mindezzel nekünk....nem feledlek, és ha bárki, bármikor, míg élek, megkérdez, hogy abban a speciális szegmensben, ahol érintkeznünk adatott, és bizony: "megtettük, amit kell!"...., tudom mit fogok válaszolni arra, hogy ki volt a legjobb, és ki volt az, akitől mindannyian tanultunk, mindent, ami lényeges.........
Tőled.
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed....én biztosan nem feledlek.
Köszönöm a történeteket, a sok érdekességet, amit olvashattunk az évek alatt. (És nagyon szeretném hinni, hogy egyszer még eljöhet a jó csodák ideje is...)
Elkeserítő hír...Habár én "nagyvonalúan" elnézném neked a helyesírási hibákat is,ha csak ezen múlna...Régóta olvasom tanulságosan szórakoztató, eredeti írásaidat. A Konteóblogra manapság is visszatérek, egy időben az volt az esti olvasmányom; az igényes írások igényes hozzászólásokat vontak maguk után.
À propos:Remélem,hogy az olvasással meg tudsz bírkózni.
A kezdetektől követlek, a történelmi, humoros, informatív történetek felkeltették a bennem elbújt (had)történelem kedvelőt anno, és azóta is lelkesen ugrál minden történetre. Vagy könyvre.
A konteók pedig a "soha ne bízz semmi hírben elsőre" :) hozzáállásom erősítették meh (pont a múlt héten küldtem el barátomnak Dan Cooper sztoriját:))
A két kedvencemet senki nem tudja elvenni, Tell Vilmos kártyás sztorija, és a sniper alapvető ismertetése, benne a szalonkázás leírásával offline, és online is nálam marad.:)
Kedves Tiboru! Próbálok visszaemlékezni, és számítógépem régi adatai között visszakeresni, hány éve olvaslak, követlek, és 15 évnél elakadtam. Konteo blog, Tiboru blog, Blogrepublik, hogy csak a régebbieket említsem. Rengeteget tanultam tőled, köszönöm a fáradhatatlan munkádat. Nincsenek szavak, amellyel kifejezhetem megdöbbenésemet a sors kegyetlenségén, valamint együtt érzésemet veled, és Csurival, a családoddal. Kegyetlenségnek tűnhet, de csak minél kevesebb szenvedést tudok kívánni. Baráti ölelés, attól, aki valamikor Csapos néven kommentelt.
Én még a tiborus/lemiles/konteo blogos idők óta követlek. Furcsa mennyire nincsenek erre szavak, nem tudom mit mondahtnék. Személyesen sosem találkoztunk, de egy értékes embert ismertem meg benned. Eddig is sokat tanultam tőled, a látásmódot adtál. Nagyon nagyon sok kitartást kívánok
🫡
No comment. 😢
...
Több mint 28 év intenzív terápiás tapasztalattal a hátam mögött csak egy javaslatom van:
Messze kergesd el azt, aki be akar protezsálni egy ITO -ra.
Az a Te ellenséged.
Hiú ábrándokat és fals reményeket ébreszt, csak a te és a családod szenvedését hosszabítja meg.
Többször több éves szenvedéseket kisértünk végig a kollégáimmal. Akiknek mi megjegyeztük a nevét, azok rendkívül sokat szenvedtek, ép tudattal.
...
Az egyik kedves neurológus kollégam, Dr. Menyhárt Miklós próbált egy országos szintű klub jelleget adni az Alzheimer -es betegeknek, ő vezette az
Alzheimer Caffé -t, ahol havonta egyszer össze gyűltek az érdeklődő rokonok tanácsért, ötlet bőrzére, tapasztalat cserére.
Az ő kérésére készítettem egy *.ppt anyagot, amivel a hozzátartozok munkáját tudtuk megkönnyíteni, nem kellett feltalálniuk a gyalog járást és a meleg vizet újból.
Csak az esetleges akadékoskodoknak írom, hogy értem én, hogy ez nem azonos Tiboru betegségével, de ápolási szempontból ugyan úgy kell eljárni.
Itt a Substack -on, privát üzenetben ha küldesz egy email címet, akkor elküldöm, hogy könnyítsem meg egy kicsit Csuri napjait.
Egyébként bárkinek szívesen elküldöm, ha ezzel segítek az illető családjának, ha hosszantartó, ágyban fekvő hozzátartozót kell otthon ápolni.
...
Köszönök minden bit-nyi információt, tudást, ismeretet, érdekességet,amit a több mint 10 év alatt megosztottál velünk.
Lehet nélkülük is élni, de nem érdemes.
A kíváncsiság vezéreljen tovább is az utadon.
Éljen Tiboru, a kíváncsiak királya!!! 🫅🏻
🤝🏻
Szia József,
köszi a kommentet.
Mi az az ITO???? sorry, de nemtom...
Ide küldjed azt a ppt-t és minden ilyen tanácsot egyebet HÁLÁSAN fogadok... pl. majd a betegmozgatásról?? Hogy emeljünk fel egy 80 kilós embert a földről típusú csemegék...
baranyi.ildiko.50@gmail.com
Másoknak is szabad írni ha van ötletük, tzapasztalatuk, tudnak segéderőt és eszközt....
Szia Csuri!
ITO = Intenzív Terápiás Osztály
Most nem vagyunk otthon.
Hétvégén jelentkezem az anyaggal és javaslatokkal.
Bárki bármit mond, annak higgyél aki a legcsúfabb dolgot mondja, és minden csak az elmúlt időre vonatkozik, a következő percben már nem érvényes.
Sok hasznos információt lehet szerezni a beteg kluboktól, rengeteg dolgot csak akkor ad állam bácsi, ha igényled.
De pontosan kell tudjad a törvényeket, paragrafusokat, amik alapján igényelsz bármit, mert rengeteg balfasz dolgozik a rendszerben.
Tartjuk a kapcsolatot.
Kerlek kuldd el nekem is. Pinkcollarwarrior@gmail.com. Van egy ot eves kolykom, tudnom kell, mikor kell kilepnem a bulibol, hogy o a legkevesbe seruljon.
Azt mondják, aki nyomot hagy maga után, már nem élt hiába. Ettől függetlenül, az élet igazságtalan. Kívánom, hogy a legkevesebb szenvedés után, emelt főfel üvölts annak a képébe, aki ezt így rendezte. Köszönöm a munkád. Bajtársi ölelés.
P.S. Egy PayPal.me link segítene annak, akinek nincs PayPal számlája. Egy kis ellenszolgáltatás lehetne az élvezetért, amit a blogok nyújtottak a követőknek.
Nem szoktam kommentelni, de nagyon régóta követem az írásaidat. És írásból élő emberként nagy példaképként tekintek rád: mindig szerettem volna olyan érdekesen, összeszedetten, izgalmasan, bölcsen és játékosan írni, mint te. Csodálatosak voltak a történeteid, és hidd el, nagyon sokan tanultunk belőlük. A szívem szakad most meg, és rengeteg erőt kívánok neked.
A francba, de szomorú! Túl a 80-on érzem magamban is az elmúlást, erőt kívánok az elviseléshez. A Tengerész.
A feleségemmel (akkor még csak baratnőmmel) 2 hónapja voltunk együtt amikor a születésnapjára megvettem a Kémek krémje könyvedet, nézzük meg, hogyan reagál alapon. Azóta már a gyerekeimnek is olvastam Tőled. Nagyon köszönöm, köszönünk mindent!
Köszönöm a munkádat, mindent...Sok erőt, kitartást neked és Csurinak <3 Az anyatermészet egy ribanc, ez egyszerűen nem fair :(((((
Sok-sok éven át ...együtt dolgoztunk, mindenki a maga szakterületén, de szoros együttműködésben.
Aztán, a Sors úgy hozta, hogy egyszerre (ugyanazon a napon) léptünk magasabb beosztásokba, s akkor azt együtt...alaposan beba.....megünnepeltük. A lakásajtódig kísértelek aznap éjjel...hogy érj haza, biztonságban.
Aztán, a Sors hamarosan úgy hozta, hogy személyesen celebráltad a vezetői megbízatásom visszavonását, ezzel együtt a kirúgásomat...az nekem akkor nagyon fájt, és nem is értettem: miért??
Utolsó beszélgetésünk során a - meglehetősen - pikírt szavaim: "...ma nekem, holnap neked...", aztán Számodra is hamarosan valóra váltak.
Megbántam, hogy akkor... így reagáltam.
Megbántam, hogy amikor pont úgy jártál, mint korábban én....akkor egyfajta elégtételt éreztem.
Megértettem ugyanis, hogy "az" akkor: nem a Te döntésed volt...
Nekem minden jóra fordult azután, az új beosztásaimban kiteljesedtem....talán PONT az a "törés" kellett, akkor és ott...hogy így legyen.
Aztán, rá néhány évre, a korábbi "közös többszörösünk" 60. születésnapjára szervezett rendezvényre érkezve, véletlenül azonos helyen és időben parkolva, s a helyiségbe egymás mellett belépve, én már "csak" a szövetséget és a bajtársiasságot éreztem. Jót beszélgettünk ott...akkor már "minden - is - rendben volt".
Most is rendben van. (...)
"No name" módon olvastalak, like-oltalak, kommenteltelek....hosszú éveken át, közben ízlelgetve magamban a közös múltunk elemeit....de végig egyetértve Veled, a lényeges kérdésekben. Ahogy mindig is.
(...)
Örülök, hogy megismerhettelek, hogy együtt dolgoztunk, hogy küzdöttünk, sírtunk és nevettünk...hogy megbocsáthattam Neked, s ezzel magamnak, és mindezzel nekünk....nem feledlek, és ha bárki, bármikor, míg élek, megkérdez, hogy abban a speciális szegmensben, ahol érintkeznünk adatott, és bizony: "megtettük, amit kell!"...., tudom mit fogok válaszolni arra, hogy ki volt a legjobb, és ki volt az, akitől mindannyian tanultunk, mindent, ami lényeges.........
Tőled.
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed....én biztosan nem feledlek.
Ölelés, szeretet, tisztelet.
Köszönöm a történeteket, a sok érdekességet, amit olvashattunk az évek alatt. (És nagyon szeretném hinni, hogy egyszer még eljöhet a jó csodák ideje is...)
Elkeserítő hír...Habár én "nagyvonalúan" elnézném neked a helyesírási hibákat is,ha csak ezen múlna...Régóta olvasom tanulságosan szórakoztató, eredeti írásaidat. A Konteóblogra manapság is visszatérek, egy időben az volt az esti olvasmányom; az igényes írások igényes hozzászólásokat vontak maguk után.
À propos:Remélem,hogy az olvasással meg tudsz bírkózni.
Egyébként:Dum spiro,spero!
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
mindent köszönök. maradjon a szeretet, ami a hitnél és reménynél is nagyobb a tanítások szerint.
It was a helluva ride!
mindent, de mindent köszönök, Tiboru!
A kezdetektől követlek, a történelmi, humoros, informatív történetek felkeltették a bennem elbújt (had)történelem kedvelőt anno, és azóta is lelkesen ugrál minden történetre. Vagy könyvre.
A konteók pedig a "soha ne bízz semmi hírben elsőre" :) hozzáállásom erősítették meh (pont a múlt héten küldtem el barátomnak Dan Cooper sztoriját:))
A két kedvencemet senki nem tudja elvenni, Tell Vilmos kártyás sztorija, és a sniper alapvető ismertetése, benne a szalonkázás leírásával offline, és online is nálam marad.:)
Neked minden jót kívánok, kitartást!
Nehéz ilyenkor bármit is mondani.
Hálásak vagyunk mindenért.
Morituri te salutant!
DMM ajánlásra jöttem ide kb az induláskor. Nagyon bejöttek a rendszeres, rövid történetek. A saját sztorijaid tetszettek a legjobban .
Másik blogod kovetlek tovább.
Remélem a sokunk veled kapcsolatos gondolatai, egyutterzese, reménye mikro pozitív energiakent eljut hozzád.
Köszönöm az eddigi posztokat!
Kedves Tiboru! Próbálok visszaemlékezni, és számítógépem régi adatai között visszakeresni, hány éve olvaslak, követlek, és 15 évnél elakadtam. Konteo blog, Tiboru blog, Blogrepublik, hogy csak a régebbieket említsem. Rengeteget tanultam tőled, köszönöm a fáradhatatlan munkádat. Nincsenek szavak, amellyel kifejezhetem megdöbbenésemet a sors kegyetlenségén, valamint együtt érzésemet veled, és Csurival, a családoddal. Kegyetlenségnek tűnhet, de csak minél kevesebb szenvedést tudok kívánni. Baráti ölelés, attól, aki valamikor Csapos néven kommentelt.