Waterloo

Napóleon veresége a legendás Waterloo-i csatában (1815. június 18-án) több tényező együttes fennállásának tulajdonítható. Ez egy olyan sorsdöntő ütközet volt, amely végleg lezárta Bonaparte uralmát. Összeszedtem a legfontosabb okokat. Persze katonai szakértők és hadtörténészek még legalább ennyit fel tudnának sorolni, de ne legyünk telhetetlenek: ez egy blogposzt, nem szakdolgozat. Természetesen a kommentek közé jöhetnek még okok.

1.) Az időjárás

A csata előtti éjszakán egy felhőszakadás teljesen eláztatta a csatateret, ami megnehezítette a csapatok mozgását. A sár nagyon akadályozta a tüzérségi és a lovassági manővereket, ezért Napóleon csak röviddel dél előtt indította az eredetileg kora reggelre tervezett támadását. „Várunk, amíg a mező felszárad egy kicsit!” – mondta a vezérkarának. Ez végzetes döntésnek bizonyult, mert időt adott a brit-holland-belga csapatoknak, hogy elfoglalják a számukra legelőnyösebb pozíciókat.

2.) Wellington kiváló taktikája

Az angol főtábornok jó érzékkel választotta ki csapatai bázishelyzetét. Egy jól védhető kis dombon épített ki állásokat, amelyet megerősített kis tanyák öveztek. Itt tartott ki a poroszok megérkezéséig, pontosan úgy, ahogyan ez a hadműveleti tervekben szerepelt.

3.) Grouchy gróf tévedése

Emmanuel de Grouchy Napóleon egyik marsallja volt, aki éppen a Thielmann tábornok által irányított porosz csapatokat zaklatott Waterloo-tól úgy 10 km-re, amikor meghallotta az ágyúdörgést. Ahelyett, hogy azonnal visszafordult volna és felmentő seregként érkezett volna a csatatérre, tovább szarakodott a poroszokkal. Mint látni fogjuk, hiába. Utóbb azzal védekezett, hogy Napóleon ezt az utasítást adta neki és ő mindig engedelmeskedik az elöljárója parancsainak.

4.) A porosz hadsereg megérkezése

A Gebhard von Blücher tábornagy által vezetett 50 ezres porosz hadsereg késő délután érkezett Waterloo-ba keleti irányból és azonnal hátbatámadta a franciákat. Ez döntő momentum volt: a brit-holland-belga csapatok elölről, a poroszok hátulról kezdték a francia csapatok felmorzsolását. Napóleon nem számított arra, hogy a poroszok ilyen gyorsan visszatérnek a 36 órával korábban Ligny mellett lezajlott és francia győzelemmel befejeződött csata után. Arról készített terveket, hogy egy gyors lerohanással felőrli Wellington csapatait, még mielőtt Blücher megérkezik. Hát ez nem jött össze...

5.) A katonai rutin

A francia hadsereg távolról sem volt már az a nagyon tapasztalt társaság (Grande Armée), amelyet Napóleon korábban több hadjárat során irányított. Sok katonája újonc volt, a morál sem volt a régi, szemben Wellington tapasztalt brit katonáival és Blücher profi porosz zsoldosaival. Arról nem is beszélve, hogy a franciák összesen 70-75 ezren voltak, a velük szembenálló soknemzetiségű csapatok meg 120-130 ezren...

6.) Napóleon betegsége

Napóleon fizikailag elég szar állapotban volt a csata idején. Aranyér és hólyaghurut gyötörte. Egyes visszaemlékezések szerint a csata előtti éjszakán nagy fájdalmában bevett egy adag ópiumot, ami miatt sokáig aludt, ráadásul amikor felébredt, még mindig nem volt szellemi képességei teljes birtokában. A csata reggelén olyan fájdalmai voltak, hogy alig tudott felszállni a lovára és - szokásával ellentétben - nem tudott kimenni a csatatérre, hogy a csata előtt személyesen lelkesítse katonáit. Állítólag ekkor egy második adag ópiumot is bevett, mert nagyon fájt mindene, ami ilyen betegségek esetén fájhat. Ráadásul félreérthető és zavaros parancsokat is adott a nap folyamán.

Hogy ki nyerte meg a Waterloo-i csatát? Hát ez attól függ, kit kérdezünk. Az angolok egyértelműen Wellington hercegnek tulajdonítják a győzelmet, aki az egyesített angol, holland és belga erők főparancsnoka volt, amelyek Napóleon ellen harcoltak. A német történészek természetesen ezzel nem értenek egyet. Szerintük inkább Blücher tábornagyot illeti a dicsőség, aki csak délután érkezett a csatatérre a döntő ellencsapást mérő porosz hadsereggel. Akárki is győzött: Napóleon veszített.

A csatáról az elmúlt 210 évben százával (ha nem ezrével) készültek festmények. Ezek közül néhányat láthattok illusztrációként.