Végrehajtási kegyelem

Azt, hogy az államfők évszázadok (de inkább évezredek) óta gyakorolhatják kegyelmi jogkörüket, eddig is tudtuk. Az aktuálpolitikát most is igyekszem elkerülni, úgyhogy kihagyom a ziccert és inkább egy 14. századi fura kegyelmi ügyről mesélek nektek.

1379 szeptemberében vagyunk, a nyugat-franciaországi (helyesbítés: kelet-franciaországi) Burgundi Hercegség egyik kisvárosában, Saint-Marcel-ben. A helybéli kondás éppen a tölgyesben makkoltatta a település melletti apátság disznóit, amikor az állatok hirtelen megvadultak és rárontottak a kondás nyolcéves fiára. Közülük három nagytestű sertés úgy összetaposta és megharapdálta a gyereket, hogy ez rövid időn belül életét vesztette.

Az apa - jogos felháborodásában - feljelentette az elkövetőket. A lakosság természetesen a gyászoló kondással szolidarizált, úgyhogy összeterelték az apátság disznóit és a bíró elé állították őket. A helyi törvényalkalmazó összehívta az ilyenkor esküdtszékként is működő közösségi tanácsot, melynek tagjai egyöntetűen az egész konda bűnössége mellett foglalt állást: a három elkövetőt kiskorú sérelmére elkövetett emberölésért, a többi disznót pedig bűnrészességért halálra ítélték. Ez utóbbiak állítólag röfögésükkel és általános viselkedésükkel biztatták három társukat az élet elleni bűncselekmény elkövetésére.

A kivégzések (illetve fogalmazzunk korrektül: a disznóvágások) előtt azonban a konda tulajdonosának, vagyis az apátságnak a vezetője, bizonyos Humbert de Poitiers apát egyenesen Burgundia hercegéhez, Merész Fülöphöz fordult és írásban államfői kegyelmet kért a disznók többségének. A lovasfutárral a mintegy 90 km-re fekvő Dijon-ba, a hercegi székhelyre elküdött levelében elismerte, hogy a három gonosz gyilkos halált érdemel, de a herceg jóindulatára apellálva a megértését kérte és a többi sertés azonnali felmentéséért és szabadonengedéséért esedezett. Fülöp rövid töprengés után rábólintott a beadványban foglaltakra (akkor még ehhez nem kellett igazságügyminiszteri ellenjegyzés) és írásban utasította a bírót, hogy a három elkövető kivételével a többi elítéltet engedje szabadon és adja vissza ezeket az apátságnak. Mindez szeptember 12-én meg is történt, a három gyilkost felakasztották, majd le is vágták őket. Hogy disznótort rendeztek-e, nem tudom.

(A kép csak illusztráció, egy másik hasonló tárgyalásról készült; a középkorban nem volt szokatlan az állatok bíróság elé állítása)