Tűzszünet egy kutya miatt
Nem emiatt vált híressé, de George Washington nagyon kedvelte a kutyákat. Mount Vernon-i birtokán még fajtanemesítéssel is foglalkozott. Lafayette márkitól kapott egy csomó európai fajkutyát (főleg kopókat és spánieleket), amiket aztán elkezdett keresztezni az amerikai fajtákkal. Ő tenyésztette ki a később "amerikai kopó"-nak (american foxhound) elnevezett fajtát, ami - állítólag - nemcsak gyorsabb, de okosabb is francia és brit őseinél. Amúgy nagy kedvence egy Sweet Lips (édes ajkak) nevű kopó volt, ami több csatába is elkísérte a gazdáját, sőt még az 1774-es első kontinentális kongresszusra is, ahol az amerikai brit gyarmatok hivatalos képviselői a britekkel egyenlő jogokat követeltek maguknak. Amúgy ez az esemény ágyazott meg a fél évvel később elkezdődött amerikai függetlenségi háborúnak.
Washington kutyaszeretete az imént említett függetlenségi háborúban is megmutatkozott. 1777. október 4-én a pennsylvaniai Germantown mellett összecsaptak a George Washington által vezetett amerikai csapatok és a velük szemben álló brit (és hesseni) erők, akiket Sir William Howe tábornok irányított. Az ütközet igazság szerint egy kisebb csetepaté volt: a 230 halott és a mintegy ezer sebesült nem nevezhető jelentősnek ahhoz képest, hogy a két oldalon összesen kábé 20 ezer katona nézett farkasszemet egymással, de nem is a hadtörténeti jelentősége miatt mesélek most róla.
A csata során hirtelen egy terrier* bukkant fel a csatamezőn, ami egy rövid kószálás után Washington parancsnoki sátrában kötött ki. Az amerikai főparancsnok odament hozzá, majd a nyakában lógó kis éremről megállapította, hogy az eb (mint utólag kiderült: Lila-nak hívták) a brit főparancsnok, Howe generális tulajdona. Washington utasítására tűzszünetet rendeltek el (amit a britek is elfogadtak), a rémült terriert megnyugtatták, megetették és megitatták, megtisztították és megfésülték, majd egy fehér zászlós különítmény átvitte a frontvonalon és átadták gazdájának. Ezt követően tovább lövöldöztek egymásra.
A csatát végül a britek megnyerték, de ennek a sztori (illetve a későbbi amerikai függetlenség) szempontjából már tényleg nincs semmi jelentősége.
*: nem tudom, hogy a rengeteg terrierfajtából Lila melyikhez tartozott, ezért találomra választottam illusztrációként egy skót terriert.
Régi szép idők, mondaná az ember. Már egymást sem tartják embernek a harcoló felek, és ezt a kutya sem ugatja meg. De azért ukrán oldalon látunk megható felvételeket ember és állat kapcsolatáról. Biztos van az oroszoknál is, de én nem láttam jelét.
Fura azért. Egyenløség meg satöbbi, de egy pedigrés, jó gazdájú kutya többet számít, mint az emberek - azokat lehet lødözni nyugodtan.