Triumphus
Az ókori Rómában a különösen sikeres hadvezéreket megillette a triumphus, vagyis a győzelmi menet (ebből a szóból ered számos nyelv "diadal" szava). A triumphus során a hadjáratban részt vett katonák végigterelték a foglyul ejtett és rabláncra fűzött ellenséget a város utcáin, a háttérben lacikonyhások sürgölődtek és húsokat sütöttek, a tömeg ujjongott, a generális meg büszkén integetett a harci szekeréről. A rómaiak imádták a közterületi cirkuszt és volt is érzékük az ilyen felhajtásokhoz.
A külsőségeken kívül azonban a lélektanhoz is értettek. Egyes feljegyzések szerint volt ugyanis egy rabszolga, akinek két feladata volt a triumphus alatt. Az egyik, hogy a hadvezér mögött állt és egy aranyozott babérkoszorút vagy koronát tartott ennek feje fölé. A másik, hogy időről időre odahajolt hozzá és (amikor látta, hogy a diadalmenetet vezető tábornok már teljesen elalél a tömeges imádattól és önnön nagyszerűségétől) belesuttogta a fülébe: "Azért maradj a józan eszednél, uram! Ne feledd, hogy nem isten vagy, hanem csak egy halandó ember".
Ilyen szakemberre mostanában is szükség lenne (főleg az állami szektorban), de ahogy elnézem, sajnos nincs felvétel.
Nem akarnék én mindenféle pletykákat terjeszteni de elég szavahihető és hiteles forrásból tudom, hogy egy időben a Székesfehérváriak gyakorta felismerték a nagy hadvezér beszédei alatt a nagy hadvezér mögötti biodíszletben a helyi kórház pszichiátriai osztályának főorvosát, aki a suttogásnál biztosan hatásosabb eszközökkel bírt.
A babérlevél helye pedig a lencselevesben van és kész.