Színek és katonák

Már én is viccelődtem azon, hogy a férfiszem (és férfinyelv) számára csak az alapszínek léteznek. Van ugye a kék, a zöld, a sárga, a piros (esetleg vörös), a barna, satöbbi.

A nők viszont olyan elnevezésekkel finomítják ezeket (pl. barack, mályva, smaragd, orgona, királykék, türkiz, satöbbi), hogy mi csak állunk és pislogunk, mert gyakran nem értünk belőle semmit. Néha rákérdezünk (ha merünk), de úgy igazából elkönyveljük, hogy ez olyan kizárólagos női képesség, mint a gyerekszülés: nekünk nem adatik meg és ebbe kénytelenek vagyunk belenyugodni.

Nos, hadtörténeti kutakodásaim során ráfutottam egy ragyogó ellenpéldára.

A képen az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadserege (k.u.k. Armee) gyalogságának színkódjait látjátok (és olvashatjátok németül). Annak idején 102 közös gyalogezred volt, s ezek 28 színen osztoztak, vagyis átlagosan négy ezred kapott ugyanolyan színű gallért. Olyan elnevezések láthatók a HIVATALOS katonai leírásban (ez volt a híres Farben-Egalisierung System, ami az Abzeichenfarbe-kat, vagyis a jelvényszíneket szabályozta), mint a "papagájzöld", "cseresznyepiros", "tengerifű-zöld", "császársárga", stb. Külön érdekesség, hogy a bordó, a fehér, a tengerifű-zöld és a drapp az osztrák sorozású ezredeknek volt fenntartva, magyar ezred ilyet nem kapott.

Hogy még komplikálódjon egy kicsit a helyzet: egyes ezredek egyenruhagombja sárga, más ezredeké fehér színű volt, kábé fele-fele arányban.

Úgyhogy kedves férfitársak: nyugodtan használjátok a színek finomított elnevezéseit, ettől nem lesztek nőiesek! Már csak azért sem, mert a mai magyar fegyvernemi színek hivatalos elnevezései között is találkozhatunk olyanokkal, mint az "acélzöld", "búzavirágkék" vagy "optikai fehér".

(Lásd még a 10/2022. HM rendeletet a Magyar Honvédség Öltözködési Szabályzatáról)

A kép az 1890-es szabályzatból való. Az árnyalatok visszaadása a legtöbb esetben még a 133 évvel ezelőtti nyomdatechnikával is tűrhetőre sikerült.