Szándékos nemibaj

Azt mindenki tudja, hogy a prostitúció és a hadviselés évezredeken keresztül kéz a kézben járt (hogy finoman fogalmazzak). A háborúzó katonák mindig is a fizetős szex első számú igénybevevői voltak. A jelenség okairól most nem fogunk értekezni, miként arról sem, hogy ez mennyiben változott az elmúlt évtizedekben. Az azonban talán első blikkre meglepő lehet, hogy az első világháborúban azok a francia örömlányok, akik valamelyik nemi betegség tüneteit fel tudták mutatni, több pénzt kértek a futó pásztoróráért, mint a szemre egészségesek.

Ugye hihetetlen?

Pedig a magyarázat roppant egyszerű: azok a katonák, akik megfertőződtek például szifilisszel vagy tripperrel, számíthattak arra, hogy egészségügyi szabadságra küldik őket és visszavonják őket a frontvonalból. A párizsi katonai archívumok szerint az első világháború négy évében mintegy egymillió (!) esetben diagnosztizáltak szexuális úton terjedő betegséget francia katonáknál. Természetesen nem állítom, hogy ezek mindegyike szándékosan választott nemibeteg partnert magának, de sokan voltak, akik inkább vállalták a kellemesnek korántsem mondható, hosszadalmas és fájdalmas kezelést valamelyik hátországi kórházban, mint mondjuk a lövészárkot a nyugati fronton. Még akkor is, ha a vérbaj gyakran végzetes következményekkel járt.

Ha jobban utánagondolunk, ez is a szándékos öncsonkítás egyik formája, ami katonai bűncselekmény. Ma ezt a magyar Btk. a 436. §-ban ("kibúvás a szolgálat alól") rendeli büntetni. Háború esetén ez akár tizenöt évet is érhet.