Smaranda Brăescu
A tegnap volt a román ejtőernyős fegyvernem 84. születésnapja, s úgy érzem, múltamból kifolyólag (aki nem tudná: a román hadsereg egyik ejtőernyős alakulatában szolgáltam le a sorkatonai időmet) erről valahogy nekem is meg kell emlékeznem.
A román hadsereg 1941. június 10-én megalakult első ejtőernyős alakulatának egyik kezdeményezője és legnagyobb támogatója egy nő volt.
Smaranda Brăescu fordulatos életét lehetetlen egy posztban összefoglalni (utána lehet olvasni a neten), ezért most csak arról emlékezünk meg, hogy 1932. május 19-én ez a dél-moldovai születésű, akkor 35 éves nő a kaliforniai Sacramento mellett beállította az ejtőernyős ugrások akkori magassági világrekordját: az amerikai hatóságok által hitelesített eredménye 22733 láb, azaz 6929 méter volt, ami 476 méterrel verte az addigi csúcsot. Az ereszkedés 25 percig tartott.
A világrekord után ő lesz az első európai nő, aki megszerzi az amerikai pilótaengedélyt. Smaranda a második világháború alatt részt vesz az 1. Ejtőernyős Zászlóalj (Batalionul 1 de parașutiști) kiképzésében, majd a keleti fronton a hadsereg egészségügyi szolgálatánál tevékenykedik, mentőrepülőgépeket vezet, később harcászati felderítői és futárfeladatokat lát el, ugyancsak pilótaként.
A háború után álnéven (Maria Popescu) bujkál, mert a szovjet hadsereg és a román kommunisták is vadásznak rá; a szovjetek ejtőernyős kiképzőként akarták foglalkoztatni, román nemzettársai pedig a kommunista hatalomátvétel után le akarták csukni, mert nagyon nem szerette a bolsevikokat és ennek elég markánsan hangot is adott. 1948-ban Kolozsváron hunyt el, daganatos betegségét követő műtéti szövődményekben. A Házsongárdi temető II/B parcellájában nyugszik, az 1550-es sírhelyen. A fotót én készítettem, mert amikor Kolozsváron járok, mindig elmegyek és viszek egy szál virágot.
A román hadsereg Különleges Rendeltetésű Dandárjának egyik alegysége (az 53. ejtőernyős kommandózászlóalj) az ő nevét viseli. Teljes joggal.
Nyugodj békében, Smaranda! Cer senin!*.
*: a "cer senin" (tiszta égbolt) a Román Légierő hagyományos köszönése. Valószínűleg az orosz "Чистое небо" átvétele, a mai napig használják. Ugrások előtt mi is így köszöntünk még a ezredparancsnoknak is. És ő ugyanígy válaszolt.
Megérne egy nyomozást, hogy vajon hány katonai egység viseli eg nő nevét. Nem lehet túl sok...
Köszönjük az összefoglalót!
Kb egyszerre voltunk katonák ( '83 - '85 ). Jómagam a 64. Ezredben, Boteni-ben.
Érdekes módon ott nem használták ezt a köszönést.
Nem kérdőjelezem meg az állításod, csak nem használták.
Rettenetes "fenegyerekek" szolgáltak arra az elején, akkor tájt a négy ejtőernyős ezred "futkosora" küldött létszámának több mint 50 %-a a 64-esektől került be.
Én már csak a megjuhászodott visszatérőkkel találkoztam. Senkivel nem beszéltek, csak jelen voltak.
A'sszem felétek Deveselun volt a bűntető zászlóalj, együtt a repülős "bűnözők"- kel.
Másik érdekesség a témához, hogy dolgoztam a Házsongárdi temetőben, sír rendezés, stb.
Nem tudtam, hogy ott nyugszik. Alkalomadtán, ha arra járok rokonoknál a temetőben, megpróbálom megtalálni. Jóformán az összes nagy fát kivágták, nehéz tájekozodni. Nagyanyámat is kb.10 percet kerestem, pedig a 2. sorban van az út szélétől.
Magyar vonatkozású téma a román katonai ejtőernyőzésben Soverth István ( Ștefan Șoverth ), sokat tett a háború végén a kialakításában, müködtetésében.