Quantico - FBI Akadémia

Nosztalgia

Ez a virginiai falu nem a mintegy 650 – saját jogú – lakosáról híres, hanem arról a katonai bázisról, amely közel 100 éve képzi az amerikai hadsereg elitjét, a tengerészgyalogosokat.

Továbbmegyek: az apró település nevét nem is annyira a tengerészgyalogosok tették világszerte ismertté, hanem a támaszponton található FBI Akadémia, ahol a kétezres évek elején egyszer volt alkalmam megfordulni egy nemzetközi csoport tagjaként.

Az „akadémia” szó főleg az óvatlan európaiakat szokta egy kicsit megtéveszteni, mert természetesen szó sincs szakállas, köhécselő öregurak formalizált tudományos szakköréről, hanem a Szövetségi Nyomozó Iroda kiképző (fő)iskoláját jelenti, ahol az újoncok egy öthónapos intenzív és bentlakásos tréninget követően vehetik át jelvényüket a mindenkori igazgatótól.

Fun fact: egy hallgatóra vetítve a tréning kábé 50-55 ezer dollárjába kerül az amerikai adófizetőknek. Ez mai árfolyamon 18-20 millió forint. Megismétlem: ez egy öthónapos FBI-alapkiképzés önköltségi ára.

• Egy gyors háttérinfó, amit még a szakmabeliek többsége se tud: bizonyos értelmezés szerint Quanticóban valójában két FBI-Akadémia van.

• Az egyik az FBI Academy, amiről az előző bekezdésben írtam, vagyis ami 5 hónapos és az FBI számára képezi a majdani special agent-eket.

• A másik az FBI National Academy (vagyis az FBI Nemzeti/Országos Akadémia), ami az összes elképzelhető amerikai rendvédelmi testületnek indít szakmai továbbképzéseket: a többi szövetségi bűnüldöző szervnek (DEA, USMS, BATFE, CBP, stb.), állami és városi rendőrségeknek (NYPD, LAPD, stb.), sheriffhivataloknak, de még a katonai rendészeteknek is. Ezek a továbbképzések csak 10 hetesek, viszont ezekből évente három-négy van. Ide kezdőket nem delegálnak, az itteni hallgatóknak legalább 5 éves szakmai tapasztalattal kell rendelkezniük. És persze a tanfolyam elvégzése után mindenki visszamegy az eredeti szolgálati helyére. A külföldi hallgatók is ezt végzik, nem az előzőt.

• Végül is ez a kettő ugyanannak az intézménynek a két ága; olyan, mint egy főiskola, ahol két kar működik.

  

• És hogy komplikáljam még egy kicsit: az FBI-nak van még Teen Academy-je és Youth Academy-je is, de ezek nem Quanticóban vannak, hanem regionális programok és az a céljuk, hogy a fiatalokkal megismertessék a Nyomozó Irodát (és esetleg kedvet csináljanak hozzá). És ne feledkezzünk meg a Citizens Academy-ről sem, ami gyakorlatilag az FBI általános PR-tevékenységének a színtere. Persze ez se Quanticóban működik :-)

A főépülettől nem messze található a híres-neves BSU (Behavioral Science Unit, vagyis a Viselkedéstudományi Egység), ahol többek között a sorozatgyilkosok lélektani profilját igyekeznek felrajzolni a - minden bizonnyal teljesen normális - pszichiáterek és kriminálpszichológusok. Pár órát ott is eltöltöttem a quanticói látogatásom alatt és be kell vallanom, hogy ezt követően vagy egy héten keresztül azon kaptam magam, hogy rettegve figyelem környezetem viselkedését, olyan rejtett jeleket keresve, amelyek arra utalnak, hogy valamelyik társam Hannibal Lecter alteregója. Volt is egy-két gyanús mozzanat, de hálistennek végül kiderült, hogy az észt kolléga csak viccelt.

A kiképzőbázis (mert egymás közt nevezzük inkább így, ne akadémiának) szerves részét képezi az a virtuális kisváros (Hogan’s Alley) és kábé négyhektáros környezete, amelyet hatmillió dollárból (és Hollywood néhány kellékesének segítségével) kifejezetten arra a célra építettek 1987-ben, hogy a hallgatók itt gyakorolják a különféle élethelyzeteket, amelyekkel egy FBI-ügynök a valós életben szembesülhet. A „városkának” van benzinkútja, kocsmája, bankja, parkolója, különféle boltjai, több lakása, orvosi rendelője, szállodája, stb. – természetesen minden aprólékosan berendezve a szükséges kellékekkel és négyzetméterenként kábé tíz kamerával (jó, lehet, hogy ez a szám túlzás, de tényleg rengeteg van belőlük).

A szituációs játékok (bocs: a krimináltaktikai gyakorlatok) során a kiképzők alakítják a járókelőket, bűnözőket, bámészkodókat, satöbbiket és minden erejükkel azon vannak, hogy a hallgatókat minél váratlanabb (ugyanakkor életszagú) helyzetekbe hozzák. Hasonló gyakorlaton én is részt vettem néhányszor, kiképzendőként és instruktorként egyaránt szerettem az ilyeneket; igaz, nem Quanticóban, de erről talán majd máskor.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások áldozatainak emlékét ez a stilizált World Trade Center-makett őrzi (ez a két fekete oszlop itt felül egy kis belső parkban, ahol elvétve még őzek is felbukkannak); mi sem természetesebb, mint hogy minden arra járó delegáció fejet hajt a márvány-emlékmű előtt. Mi is így tettünk.

A talapzaton egy-egy falmaradvány látható (lásd itt felül) az ikertornyokból, illetve a Pentagon épületéből, valamint egy öklömnyi fémdarab a terroristák által eltérített, majd Pennsylvania államban ugyanaznap lezuhant United 93-as járat roncsaiból.

Noha elismerem, hogy az FBI hírnevét és képességeit szándékosan és mesterségesen is felturbózták és globálisan közismert branddé fejlesztették az elmúlt évtizedekben (lásd például a tévésorozatokat és filmeket), az kétségtelen, hogy ez a világ egyik leghatékonyabb és legeredményesebb bűnüldöző szervezete. Hiányosságaik és hibáik persze nekik is vannak, elvégre itt is emberek dolgoznak, nem androidok (még), de egy bűnügyi nyomozónak, jöjjön bármelyik országból, egy látogatás Quanticóban olyan érzés, mint egy elméleti fizikusnak Einstein szakmai feljegyzéseit lapozgatni, vagy mint egy fociőrültnek felpróbálni Pelé egyik cipőjét.

Hogy milyen alkalomból látogattam el ide, majd egy következő posztban elmesélem (ha nem felejtem el). Mivel a bázis területén nem szerveznek nyílt napokat, sem idegenvezetős turistalátogatást, sajnálattal kell mondanom, hogy elég alacsony annak a valószínűsége, hogy külsősként körülnézhess odabent... A biztonsági kerítésen kívül van egy Visitor’s Center, de az csak egyfajta múzeum.

A beléptetést a kerítésen belülre a US Marine Corps és az FBI közösen intézi. Ha jól emlékszem, összesen két kapu van, na és körbe-körbe folyamatos fegyveres őrség cirkál 24/24-ben. Mi egyenesen Washington DC-ből érkeztünk egy csomó pecsétes papírral és jelvényes kísérővel, de még így is jó tíz percbe telt, amíg felnyitották a sorompót. Pedig se orosz, se kínai tagja nem volt a csoportunknak, magyar is csak egy.