Öltözködni csak ésszel!

Tudvalevő, hogy mindenkinek vannak kedvenc ruhadarabjai (nekem is). Nincs is ezzel semmi probléma, de néha gondot okozhatnak.

2007. december 13-án egy bűnügyi hír jelent meg a 31 ezer lakosú idahói Lewiston városka napilapjában, melyben egy vegyeskereskedés biztonsági kamerájának egyik felvételét mutatták be. A képen egy ismeretlen férfi látható, aki zsebrevág egy pénztárcát, amit az egyik vevő felejtett a pulton. A lap az olvasók segítségét kérte az ismeretlen tolvaj azonosításához.

Tök véletlenül ugyanabban a számban, ugyanazon az oldalon egy másik fotó is megjelent, amely egy helybéli dekorációs festőt, bizonyos Michael Millhouse-t mutatja, aki éppen egy üzlet kirakatüvegét díszíti fel a közelgő karácsonyi hangulat jegyében.

Noha az újság szerkesztőségében sem Poirot, sem Columbo képességű munkatárs nem dolgozott, a hasonlóság azért feltűnt valakinek: a keresett tolvaj és Michael testfelépítése és ruházata gyakorlatilag azonos. Jelezték a rendőröknek, akik rögtön léptek: bevitték Michaelt az őrsre, szembesítették a videófelvétellel és percek alatt bevallotta, hogy ő nyúlta le a pénztárcát. Igaz, azt állította, hogy vissza akarta adni, de aztán közbejött egy sürgős dekorációs munka.

Millhouse-t 365 nap börtönbüntetésre ítélték, ebből 335 napot felfüggesztettek, a fennmaradó 30 napot háziőrizetben tölthette le, bokáján azzal az elektronikus jeladóval. A tolvajt arra is kötelezték, hogy fizessen 600 dollár kártérítést, amennyi a sértett szerint a pénztárcájában volt, amikor az eltűnt.

Tanács egy egykori rendőrtől: bármennyire is ragaszkodsz egyik vagy másik ruhadarabodhoz, azért néha vegyél fel egy másikat is. Ez nem csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor nem akarsz biztonsági kamerafelvételen szerepelni.