Ez itt az egykori* francia "Banditizmus Elleni Központi Hivatal" emlékplakettje. Az OCRB-hez számos kellemes emlék fűz: három kiképzésükön vettem részt, valamint négy konkrét ügyben dolgoztam együtt velük. Ez utóbbiakról talán majd máskor.
Az egyik kiképzés (vagy inkább szeminárium) a bűnszervezetekkel szemben alkalmazható bomlasztási technikákról és módszertanról szólt. Még a főiskolán hirdette meg az OCRB, összesen vagy tízen-tizenöten jelentkeztünk rá. Talán azért ilyen kevesen, mert hétvégén tartották. A magyar hallgatók közül egyedül én jelentkeztem, mert már akkor érdekelt a téma, ráadásul Párizsban egy ismerősnél biztosított volt a szállásom is, míg a többiek vagy ingáztak volna, vagy kivesznek egy szállodai szobát (ami már akkor se volt olcsó).
Úgy emlékszem, hogy ez egy úgynevezett nyitott (vagy nyílt) tanfolyam volt, vagyis néhány civil is részt vett benne, főleg pszichológia- és szociológia-szakos egyetemisták (a helyszín is egy párizsi egyetem volt) meg újságírók. Hogy őket hogy válogatták ki, nem tudom. Nagyon csíptem, hogy az előadók között rendőrökön kívül pszichológusok is voltak, sőt egy hajdani maffiózó is, aki egy 30 perces, előre felvett videóban mesélt egy igazi szervezett bűnözői csoporton belül uralkodó viszonyokról és hatalmi harcokról. Mivel a nevét nem árulták el (nem mintha érdekelt volna), ráadásul az arca is ki volt kockázva a felvételen, feltételezem, hogy korrekt alkut kötött a hatóságokkal és ha új arcot nem is, de új identitást biztosan kapott az általa nyújtott információkért cserébe... Persze nem tudhatom, de vélelmezem. Márpedig vélelmezni szabad.
A másik egy többnapos, életszerű, komplex szimulációs gyakorlat volt, aminek során egy olyan nyomozást modelleztünk le (játszottunk el) IRL, ami egy képzeletbeli bűnszervezet által elkövetett súlyos bűncselekmény elkövetőinek felderítését célozta meg. Ha összeszedtem az emlékeimet erről a szimulációs tréningről, egyszer talán majd írok egy külön posztot róla. Hogy ez nyilvános lesz-e, vagy csak a PayPal-támogatóim kapják meg, még eldöntendő.
A harmadik kiképzés tematikájáról és lefolyásáról nem szeretnék részletesen beszélni. Azaz szeretnék, de inkább nem. Az egyszerűség kedvéért nevezzük “különleges kommunikációs tréning”-nek, vagy mondjuk “unortodox rendőri módszerek”-nek. Hogy mégis szánok rá egy (azaz inkább két) teljes bekezdést, annak az a magyarázata, hogy ez volt az egyike azon külföldi tanfolyami szerepléseimnek, ahová nem hallgatónak, megfigyelőnek vagy kiképzendőnek hívtak, hanem előadónak, illetve (rész)kiképzőnek. Volt ezen kívül még több ilyen, majd azokról is lesz poszt, ha nem jön közbe semmi.
Ez azt jelentette, hogy a tréningen kaptam háromszor másfél órát arra, hogy előre meghatározott témákról tartsak egy-egy prezentációt, majd válaszoljak a feltett kérdésekre. Hálistennek a három előadásom három, egymást követő napon volt, tehát az összesen kb. 4,5 óra szereplésért cserébe három teljes napig élvezhettem a francia állam nagyvonalúságát egy négycsillagos szálloda kényelmével vetekedő belügyi vendégházban. Ráadásul már magánszemélyként voltam kint, nem pedig hivatalos úton, úgyhogy hálistennek útijelentést nem kellett írni és az utólagos elszámolással se kellett bíbelődnöm (ezt utáltam egyedül a külföldi szolgálati utakban).
Ez történik, ha az ember egyik - megértő és kipróbált - kollégája állítja össze a tanfolyam órarendjét :-)
Ezt a zászlót és a poszt legelején már bemutatott emlékplakettet magától Hervé Lafranque "commissaire divisionnaire"-től (kábé ezredestől) kaptam a második tréning után. Ő volt akkoriban az OCRB góréja**. Ez a zászló is kint volt az irodám falán 2009-ig.
Az 1973-ban megalakult OCRB volt a francia bűnügyi rendőrség, a Police Judiciaire koronájának egyik legcsillogóbb ékköve (ha szabad ezt ilyen költőien megfogalmaznom) és ezt nem azért mondom, mert elfogult vagyok.
Na jó, az vagyok, de azt hiszem, hogy ez bocsánatos bűn.
Tényleg sokat tanultam tőlük és általuk (merci beaucoup!) és nem utolsó sorban azt is nekik köszönhetem, hogy alkalmam nyílt Párizs és Lyon olyan oldalait is megismerni, amikre az egyszerű turista nem igazán lát rá (olykor szerencséjére - teszem hozzá gyorsan).
*: azért "egykori", mert 2006-ban átnevezték őket a belügyminiszter szerint jobban csengő "Office central de lutte contre le crime organisé"-ra (Szervezett Bűnözés Elleni Harc Központi Hivatala), mert a "banditizmus" szót idejétmúltnak és avíttnak találták. És nem csak átnevezték, de át is szervezték egy kicsit, amivel Hervé nem igazán értett egyet és leköszönt pozíciójából. Még néhány évet rendőrködött, majd nyugdíjba ment és - ha emlékezetem nem csal - ő lett a Francia Posta biztonsági főigazgatója. Nem akármilyen beosztás, ráadásul szerintem anyagilag se járt rosszul.
**: a francia szleng a “góré”-t úgy mondja, hogy “patron”. Tudom, ez a magyar fülnek viccesen hangzik :-)
A "banditisme"-nak van egy olyan latin-amerikaias íze (pláne ezzel a párducos logóval), kár érte :( :D
Ja, hogy ez a "patron" francia szleng... Angol (nyelvű) kerékpárosoldalakon is előfordul, hogy valaki a peloton "patron"-jaként emlegetnek, valamiért nem esett le, hogy ezt is a franciából vették át erre a célra (a peloton, a domestique, a roleur, stb. mellett).