Newton, a pénzverő

Tudományos érdemei elismeréseként Isaac Newton (akkor még nem Sir) 1696-ban megkapta a Királyi Pénzverde (Royal Mint) főigazgatói pozícióját. III. Vilmos igazából azt tervezte, hogy Newton bezsebeli az éves fizetését (1500 font akkoriban mesés jövedelemnek számított) és tovább szöszmötöl a függvényeivel, képleteivel és számításaival, békén hagyva a pénzverdéseket. Az akkor 54 éves, vagyis már hajlott korúnak minősülő tudós azonban az a típus volt, aki minden feladatot komolyan vesz. Neki is állt és feltérképezte Britannia monetáris helyzetét, majd megállapította, hogy nagy a córesz: a forgalomban levő érmék 25%-a hamisnak vagy hamisítottnak bizonyult. Hogy ez mekkora probléma egy állam esetében, csak a közgazdászok bírják igazából felfogni, de mi laikusok is érezzük a súlyát.

Hát Isaac barátunk nem szarozott sokat: alapos előkészítés után gyökeres pénzreformot vezetett be, komoly nyomozásokat indított a pénzhamisítók ellen, minek következtében több száz eljárást kezdeményezett és vezényelt le. Az eljárásokat követően 28 megátalkodott hamisítót felnégyeltetett, felakasztatott, kiheréltetett és kibeleztetett (nem feltétlenül ebben a sorrendben). A pénzhamisítás ugyanis akkoriban felségsértésnek és hazaárulásnak minősült, s a korabeli (nem kifejezetten a toleranciájáról híres) Btk. ennek megfelelően díjazta az elkövetőket.

Newton haláláig, 1727-ig maradt pénzverdei főigazgató, ahol ugyanolyan jelentőset és maradandót alkotott, mint például a mechanikában, csak kevesebben tudnak róla. Ennek a posztnak az elolvasása után valamivel többen.