Muhammad Ali szolgálatmegtagadása

Az ökölvívást szeretők (és főleg az ehhez értők) szerint Muhammad Ali (1964-ig Cassius Clay, ha esetleg valakinek így ismerősebb lenne) teljesen jogosan vált a boksz pantheonjának stabil alakjává: senki nem bokszolt olyan intelligensen, mint ő. Én sajnos ezt a szót ezzel a sportággal kapcsolatban nem igazán tudom értelmezni, noha családomban volt Románia-bajnok ökölvívó és Balkán-bajnokság ezüstérmese is (Molnár Istvánról, anyai nagybátyámról beszélek, nyugodjék békében!).

De nem is ez az apropója a mai posztomnak, hanem az, hogy amikor 1967 tavaszán az akkor 25 éves Muhammad (vagy Ali) megkapta a katonai behívót a javában tomboló vietnámi háborúba, dacosan megrázta a fejét és nem tett eleget állampolgári kötelességének. A Védelmi Minisztérium fix leszarta, hogy egy olimpiai és világbajnokról van szó: azonnal bevonták a sportolói engedélyét, feljelentették és öt év börtönt kértek rá, valamint tízezer dolláros mellékbüntetést indítványoztak. Kemény, három és fél évig tartó jogi hercehurca következett, aminek a végén a Legfelsőbb Bíróságnak kellett igazságot tennie. Alit (Muhammadot) egyhangúlag felmentették minden vádpont alól, de azokat az éveket, amelyek alatt nem bokszolhatott, senki nem adta vissza neki.

Amikor újságírók megkérdezték tőle, hogy oké, a mindenféle lelkiismereti és vallási okokon kívül mi volt a szolgálatmegtagadás valódi oka, a csávó állítólag ezt válaszolta:

Az a teljes igazság, hogy nekem semmi bajom nincs a vietkongokkal. Ők soha nem neveztek niggernek.

Nos, mindenki eldöntheti, hogy erről az indoklásról mi a véleménye. És ha akarja, be is kommentelheti, de kulturált hangnemben, ha kérhetem. Köszi.

(Az esetleges félreértések elkerülése érdekében pontosítok: a képen nem a nagybátyám látható!)